öngyilkosság

A mostanival együtt a 15 év alatt 11-szer kiséreltem meg öngyilkosságot a gondolatokról nem is beszélve nem mondanám gyávaságnak inkább a betegség hozza ezt magával az ember gyarló mint ahogy én is sokszor nem látok kiutat a helyzetből csak 1 módot hogy végre vége legyen ennek a szenvedésnek a sok értelmetlen küzdelemnek amikor vagyis ami előtt megtettem csak arra tudtam gondolni hogy elég volt nem bírom tovább és most sem vagyok más hogy sok ember aki ezeket a dolgokat betegséget nem éli át gyávának tartja mind azt az embert aki megteszi aki öngyilkos lesz pedig inkább ahozz kell erő hogy megtegyük vagy probáljuk a normális emberek életét élni elítélnek minket bolondnak neveznek holott ez a betegség a bipoláris zavar egy gén hiba ami velünk születik és nem vagyunk sem bolondok sem rosszabbak mint bármelyik embertársunk ! Vissza térve az öngyilkossághoz párszor gyogyszerrel probálkoztam emeletről akartam leugrani vonat elé mentem de mindig volt valaki a családból ki mindig „megmentett” néha úgy éreztem kár volt néha hogy élek és ez jó most nincs ez az érzés csak az üresség fásultság ez olyan mint a mókus kerék sose lesz vége sokszor gondolok a családomra mi lesz velük nélkülem a gyermekemre aki sokszor vissza tart hogy megtegyem mint ahogy most is pedig néha erősebb a vágy hogy megszünjek létezni lélegezni és nem érdekel mi marad utánnam lehet hogy ez egy segély kiálltás hogy héé segítsetek mert már nem bírom most sírok kicsit jobb vagy még se kitudja már csak üreséget érzek ! Most csak ennyi telett tőlem! Lehet hogy most már a gyogyszerek miket szedek nem fejtik ki kellő hatását lehet váltani kellenne de ezt nekem kéne kérni ? Lassan elfáradok a sorozatos küzdelemtől fásultság üresség van rajtam csak cigizek és azon gondolkodom mi legyen ez után de semmi nem jut eszembe csak hogy elég volt !

Szerző:

Belépett: 9 év

greeneyescat

Blog kommentek: 75Blog bejegyzések: 2Regisztráció: 22-03-2015

9 gondolat erről: “öngyilkosság”

  1. Szia greeneyescat!

    Elég megrendítő, amit írtál. Én is bipoláris vagyok, és nekem is voltak öngyilkossági kísérleteim, és volt olyan idő, amikor minden nap ezzel keltem és ezzel feküdtem.

    Csodálatos módon az Anafranil+Lamolep kombináció ennek véget vetett: már nem vagyok szuicid.

    Beszélj a dokiddal, hogy nem hat a gyógyszer. Folyamatosan öngyilkossági vággyal élni nagyon megterhelő, nagyon nehéz.

    Vigyázz magadra, gondolunk rád!

    eszter

  2. Köszönöm Eszter a bíztató szavaidat minden kép beszélek az orvosommal mert ez így tényleg nem állapot így édes anyámnak sem tudok segíteni az édes apám ápolásában mivel ő rákos beteg valószínű hogy ez is közre játszik hogy ennyire bele csúsztam ebbe a betegségbe ha az orvosom nem tud segíteni kénytelen leszek másikat keresni és minden kép jelentkezem üdv: Andi 

  3. Súlyos depresszióból, szorongásból súlyosabb traumékból kialakult pszichózisokkal küzdök egy éve. Most már folyamatosan öngyilkosságot tervezek, de gyerekeim miatt nem tettem meg eddig. A gyógyszereket régen sem bírtam, a legenyhébb antidepresszáánsoknak is súlyos mellékhatásaik voltak. Jelenleg felajánlották, hogy el kezdenek beállítani valamilyen antipszichotikumot, de én nagyon félek már a gyógyszerektől (chron betegség táplálékitoerancia, enzimhiányosság miatt a gyógyszerek mellékhatása nálam súlyosabb).  Kérem, ha valakinek vannak tapasztalataik az antipszichotikumokkal, írjon nekem, nagyon súlyos mellékhatásokat olvastam. Régebben próbáltak anafranilt, meg még valamit egyszer, mérgezési tüneteim voltak.

     

     

  4. mintha az én szavaimat írtad volna le…én is így álltam az öngyilkossághoz, de most már sajnos ott tartok, hogy nincsen visszatartó erő…már túl vagyok rajta sajnos…

    Van egy kapszula, Valeriana a neve, ez gyógynövényes, s elméletileg feszültség oldó, meg ilyenek…az antidepresszánsokban, hangulatjavítókban nem hiszek, soha nem használtak…remélem, sikerül megtaláld, meg kapd a számodra megfelelő szert és ki tudsz lábalni ebből az állapotból.

Írj megjegyzést