Új korszak kezdődött nálunk – olvasni tanulunk!
Tegnap egy homályos belső indíttatásra a J betűt választottam megtanítani –
és így a JAJ, VAJ volt soron – kiszedtük a betűdobozból a kis fabetűket, aztán a JAJ-t és VAJ-t madzagra kötöttük, és a daruval felhúztuk őket. Hát ez nagyon nagyon jó mókának bizonyult! 🙂
Ma a számítógép előtt ültünk!
A saját nevét már régóta felismeri.
Más neveket is írtunk a képernyőre – és aztán pirosra, kékre, zöldre színeztük a „szövegben” a kiválasztott betűket.
Nagyon jól mulattunk ismét – az A világoskék lett, a V piros, az E zöld, és a D szürke! 🙂
Na, ezen bejegyzésem óta talán egyszer ültünk még a számítógéphez, mert nem akarom elvennni a kedvét. Túl erős volt talán a kezdés. Kicsit lazítani kell.
És másodjára egy egészen más módszert választottam, mert olvastam egy cikket…
Hogy a legjobb, ha hagyjuk a gyerekeket először ÍRNI, VÉLETLENSZERŰEN LENYOMKODVA A BETŰKET A KLAVIÍTÚRÁN.
És akkor kinyomtatjuk, és játszhatnak ezzel a betűsorral – megpróbálni felismerni betűket.
És csak így tovább. először írjanak, kinyomtatni, olvasni.
Mert így állítólag ők maguk fogják leírni azokat a szavakat, amiket a betűkből létre tudnak hozni, és olyan szavakat, amiket ők választanak, és amik fontosak a számukra.
Nálunk a legnagyobb sikere még mindig a KAKA szónak van.
🙂
Nem tudok jobban sietni az olvasási programmal, mint ahogy a gyerek nyitott rá.
És váltogatjuk is az „iskolaelőkészítő” programokat.
A ceruzával nagyon gyengén bánik – tehát színezünk, labirintusban megyünk ceruzával, és hasonlók. Ja, meg számolgatunk – virágokat, csákókat, szánkókat, mikor, mi van a kis foglalkoztató füzetecskénkben.