Általános társadalmi ismereteink bővítésének céljával bemutatom nektek az egzisztencializmust.
Az egzisztencializmus egy modern polgári idealista filozófiai és irodalmi irányzat.
Az irányzat előzményének Søren Aabye Kierkegaard dán filozófus és lutheránus teológus bölcseletét, Rainer Maria Rilke osztrák impresszionista költő költészetét és Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író műveit tekintik.
A legfontosabb egzisztencialista filozófusok: Søren Aabye Kierkegaard, Karl Jaspers, Martin Heidegger, Gabriel Marcel és Jean-Paul Sartre.
Az emberre vonatkoztatva „az egzisztencia megelőzi az esszenciát” kijelentés azt jelenti, hogy először létezik, és csak azután definiálja magát, és olyannak, amilyennek felfogja magát. Az ember választja magát, döntéseivel teszi magát azzá, aki. Ez nem csak a szubjektivitás alapvető voltát jelenti, hiszen az ember egyben a többiekért is felelősséget vállal, amikor magáért felelősséget vállal. A felelősség vállalása szorongással is jár. A választás, döntés nehézsége alól gyakran próbál kibújni, a transzcendencia vállalása (önmaga meghaladása) helyett a rosszhiszeműség (kishitűség) tétlenségébe süllyed (immanenciába). A döntés vállalását nevezi Sartre egzisztencialista humanizmusnak: az ember csak önmagán kívül, önmagát kivetítve ad létet önmagának, transzcendens célokat követ. Az embernek ez a lényege, nem önmagába zárt szubjektivitás. Az ember szabadságra ítéltetett, ontológiai értelemben szabad.
További olvasni való a témában:
Egzisztencializmus – A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egzisztencializmus
Illetve videó és hanganyag:
„Az egzisztencializmus filozófiája”
„Semmi”
„Filozófia”
„A létre vonatkozó kérdések”
https://zanza.tv/filozofia/letre-vonatkozo-kerdesek/az-egzisztencializmus-filozofiaja
Szerző:
Józef Maria Bocheński lengyel logikatudós és filozófus a következőkben jelöli meg az egzisztencializmus lényegét:
Az egzisztencialista filozófusok az „átélt” tapasztalatból indulnak ki, azaz az egyéni élményből. Az egzisztenciát úgy fogják föl, mint „tervet” (projektumot), melynek átélésére, megragadására vagy megvalósítására törekedni kell. Ennek a szubjektivitásnak a célja az alkotás, abban az értelemben, hogy az ember megvalósítja önmagát. A cselekvésre a világban kerül sor, amelyet Bochenski szerint az egzisztencialista filozófusok nem vetnek el, hiszen a választás szempontjából számolniuk kell vele. Az egzisztencialisták a megismerés forrását a szorongásban keresik, s lebecsülik a rációt.
Néhány éve B. Eszter írta, h talán azért olvasunk ennyit (feltételezem, h ő is szépirodalmat), mert ezzel is menekülünk a valóság elől.