Erdély idén is remekül sikerült.
Gondoskodást, szeretetet, kedvességet kapunk.Törődést és baráti kapcsolatokat. A kisfiam tüneményes játszótársakat.
Aztán hazajöttünk, és vendégeink voltak – a tesóm a két gyermekével. 10 napig……
Ma megkönnyebbültem, amikor elmentek.
Nagyon tanulságos volt – jövő nyáron biztosan nem így csináljuk. Még akkor sem, ha voltak azért persze szép pillanataink is.
A saját családomra jobban kell kicsit vigyáznom.
Nézem a fotókat… vicsorgok, azaz kényszeredetten próbálok mosolyogni. Totálisan le vagyok strapálva.
Magamra, magamra, magamra kell most már jobban vigyáznom!
A gyerekek persze a legfontosabbak – nagyon nehéz néznem, ahogy sérül másnak a gyereke – de hát más életébe nem avatkozhatok bele, ezt most már megértem…
a saját férjemre és kisfiamra és a saját vállalkozásomra fogok most már odafigyelni és koncentrálni. Nekem is csak egy életem van és még ki kell találnom magamat… végre…