Felkeltem.. Tegnap este óta most.. még pizsamában vagyok. Nagyon magam alatt vagyok, nem tudom miért. De mostanában egyre durvább ez a dolog. Csak feküdtem sirtam..
Egyszer ezt érzem egyszer azt. Mi van velem???
Egyszer boldog vagyok és mindennek örülök, észreveszem az élet apró örömeit és tele vagyok szeretettel mindenki felé és élni akarással és akkor megfogadom, hogy igen ezentúl is igy lesz mert igy annyira jó, de aztán hirtelen jön egy zuhanás, amikor minden más lesz.. Ilyenkor utálok élni, utálok felkelni, utálok mindent, utálom amikor reggel felébredek és egyből az a gondolatom, hogy egy újabb sza. nap, egy újabb nap amikor unatkozok, amikor egyedül vagyok, amikor semmihez nincs kedvem, amikor sötéten látok mindent, csak fekszek a fal felé fordulok, magamra húzom a takarót, sírok, félek, elegem van magamból, utálom magam, kisebbségi érzésem van, kövér vagyok, rossz vagyok, utálattal fordulok magam irányába, és csak eltelik a nap… és másnap kezdődik előlről minden… vajon mi lehet ez???
Szerző:
Drága!
Olyan jó, hogy ezt mind kiírtad magadból!
én is tengek lengek ittohn… nem tudok mit ke6zdeni a nagy szabadságommal…
inkább itt ülök a búra leőtt…
de talánm még elvonszolom magam a városba.
szeretnék venni egy kis nyakláncot, vagy láncot, mert az unokahúgom csinált nekem egy kerámia nyakláncot, 10 éves a kiscsaj, és ráírta a nevemet.
és ez egy olyan gyönyörűség, és zöld-lila, a kedvenc színeim, hogy szeretném hordani majd a kurzuson… ez erőt ad. ez emlékeztet rá, hogy ki vagyok. hogy én jó vagyok úgy, ahogy vagyok.
te is jó vagy úgy, ahogy vagy.
erre kell emlékezned.
csinálhatnál magadnak egy papírnyakbavalót. egy szívecskét mondjuk?
és ráírhatnád a nevedet…
ez vagy te.
ez jó kiindulópont szerintem.
és a kreatívkodás mindig mozgósítja a fantáziát, azt, hogy vannak lehetőségeid, azt, hogy van képzelőerőd, alkotóerőd.
ha papírból vágsz ki kis akármiket, már az is jó kezdet.
én a kisfiammal ma „csipketerítők”et gyártottam papírból.
és teleragasztottuk színes csipketerítőkkel a konyhaablakot.
most úgy néz ki, mint egy színes templomi üvegablak. komolyan. ahogy jövök haza, és átsüt rajta a lámpa, annyira boldoggá tesz!!
és ma másképp is kreatívkodtunk.
volt olyan csipketerítő, ami alá kipróbáltunk különböző színű alátéteket.
a narancs csipke alá a kék alátét győzött!!
összeragasztottuk! csodás!!
stb- stb- stb-
én ezt is élvezem az óvodai munkámban.
hogy lehetek gyermek újra. hogy újraírhatom a gyermekkoromat. ami fantáziátlan volt és erőtlen, és nem mertzem a kezembe fogni egy ollót meg egy ragasztót.
most merek.
és használom. és egyre szebb dolgok kerlnek ki a kezem alól. nagyon jó kikapcsolódás, igazán.
persze, ha valaki ezt akkor ajánlotta volna nekem, amikor még nagyon szarul voltam, nem tudtam volna mit kezdeni a lehetőséggel…
pedig az ott van az ember orra előtt.
egy darab szalvétája mindenkinek akad talán otthon. vagy papírzsebkendője.
és tépni is lehet bele mintákat, nem csak vágni.
most azt hiszed, ez gyerekes, és nem ad örömöt.
próbáld ki!
és aztán számolj be róla!
Szia!
Köszönöm, hogy írtál, erőt ad!
Sokszor, nagyon sokszor, tényleg fel sem akarok kelni, mert annyira negatívan látok mindent, hogy inkább visszahúzom a redőnyt és a sötétbe visszafekszek, nagy ritkán kreativkodok, szoktam szalvétatechnikával disziteni sok mindent, ill. képeket készíteni.
Ilyenkor elfelejtek dolgokat, a tárgyra koncentrálok, egyik nap már annyira magam alatt voltam, hogy elkezdtem nyakláncot késziteni gyöngyből. Lekötött egy ideig..
De az a baj, hogy csak rövid ideig kötnek le. .