Az érzés ismerős, együtt élni vele mégsem lehetetlen. Nem kell túlértékelni azért a lelki betegséget,olyan alapon, hogy az egészségesek nem értik meg. A problémák valósak, hiszen bármilyen fokú mentális betegség gondot okoz a mindennapi életben, társkeresés emberi kapcsolatok, életvitel satöbbi. A baj a munkahelyen van, és bennem ezennel megrendült a toleráns állami vállalat idiilje.
Kollegám két hónap betegállomány után visszatért a munkába. Közben a Zyprexából Seroquel lett, leadott 20 kilót, és elfogadható állapotba került. Közölte vele az üzemorvos, hogy nem dolgozhat semmilyen munkakörben, mert pszichiátriai beteg.Szerencsétlen most Budapesten van és intézi a másodfokú vizsgálatot. Elég durva lenne ha 35 éves korára leszázalákolnák. Akkor vége, soha a büdös életben nem tud már elhelyezkedni sehová. A fenti sorokat mások okulására írtam.
Azt hiszem nyitok egy topikot…