Kétségbe vagyok esve.
Ma volt a kisfiam egy barátja – akinek az anyukája egyetemi kutató – nálunk látogatóban, és egy félóra múlva, amikor elunták magukat, azt kérdezte: játszhatnak-e a számítógépen
Mondtam, hogy nem.
aztán kérdeztem hogy olvassak-e hangosan nekik.
Nem.
na, ezen kiakadtam. Megkérdeztem, hogy az anyukája szokott-e neki felolvasni. Nem.
beszarás.
az hagyján, hoyg nincs vizuális nevelés sem zenei – de irodalmi sem?
ahhoz pedig csak a betűket kellene ismerni!!!
Igen, úgy van, ahogy egy cikk írta – Norvégiát a gazdagsága fogja tönkretenni.
nem volt norvég kultúra soha, és nem is lesz.
van egy világhíres építészirodájuk, a snőhetta, ennyi.
az összes jófej ott van.
most néztem meg a tervezetüket amit a norvég terrortámadás áldozatainak emlékére adtak be- nem ők nyertek – pedig szerintem nagyon szép tervet csináltak…
de az, ami nyertes pályázat, az is nagyon szép.
lélelgzetelállító.
érdekes, ohgy a kuratórium ezt az utóbbit választotta. (szerintem fej fej melletti szavazásban… – legalábbis remélem…)
az első terv, a Snőhetta terve, az egy lassabban ható valami lett volna…
az Utøya szigetéről elvinni növénypalántákat és elültetni Oslo kormánynegyedében.
Hogy ott nagyra nőttek volna. nem egy év alatt -de 10 év alatt. Mint egy gyerek.
Nekem ez jobban bejön, mint a nyertes pályázat, ami pedig szintén lélegzetelállító…
ideteszem a képet…
ez inkább a fájdalom kihangsúlyozására ment rá.
a snöhetta meg inkább arra, hogy velünk maradnak azok, akik meghaltak.
azért még mindnig nehéz felfogni, ami történt…
és a nyertes pályázat egyébként meg egy svéd építész terve…
http://minnesteder.no/en/the-swedish-artist-jonas-dahlberg-will-make-the-memorial-sites-after-22-july/
http://snohetta.com/project/158-july-22nd-memorial
keresd: presentation view – második képen klikk a videora.
jó éjszakát.
Szerző:
