Nem megy. Mióta kitört rajtam a betegség elkezdtem leépülni. Először csak azt vettem észre, hogy dementálódom. Nem jutottak eszembe a szavak, elfelejtettem írni. Egyre jobban tölt el az üresség. Viccesen megjegyeztem a világ második legrosszabb dolga ha az ember elkezd dementálódni és közben ezt még fel tudja fogni. Tavaly jelentkeztem egy iskolába, de már képtelen voltam felfogni, mit mond az oktató. Jegyzeteim használhatatlanná váltak, nem ment a tanulás. Ebbe, ha nehezen is de beletörődtem. Viszont most egyre nagyobb a gond. Egy ideje úrrá lett rajtam a cselekvési képtelenség. Először fel sem tűnt, hogy egyre többször halasztom a dolgaimat. A saját terveimmel kezdődött. Aztán jöttek a kötelezők. Voltak napok mikor már nem volt kedvem bemenni dolgozni. Jöttek a hazugságok, a különböző ürügyek és az ezzel járó szorongás és lelkiismeret fúrdalás, mert én tisztességes, becsületes ember vagyok. Legalábbis voltam. Közben egyre csökkent a cselkéseim száma és köre. Bánt, hogy elmaradnak a dolgok és egyre igénytelenebbnek érzem magam, de sokszor képtelen vagyok akár egyetlen mozdulatra. Napjaim kávézással, dohányzással telnek. Az ágyam mellett ott nyugszanak a félbehagyott könyvek. Ma sem tudtam elmosogatni és nem tudtam elmenni vásárolni…
Szerző:
Szia!
Jársz te valamiféle terapba? Nagyon sürgősen (mert lassan oda se fogsz bírni elmenni) kellene beszélj egy szakemberrel. Ezt sajnos ismerem, ez már mélydepresszió, de van még lejjebb. Amikor már nem nem mosogatsz meg nem nem vásárolsz, hanem nem is főzöl meg nem is eszel. Aztán már fel se kelsz, és a gépet meg a tv-t se kapcsolod be. Aztán már cigizni sem bírsz, de kérlek, odáig ne menjél el.
Szia!
Áterhez járok, de leginkább csak a gyógyszert írja fel. Néhány mondatot szoktunk beszélni, de csak a gyógyszerrel variál, meg minden második harmadik alkalommal lekapja a fejem, hogy szőrös vagyok. ( Két napos borosta). Télen mondtam neki, hogy nagyon depressziósnak érzem magam, azt felelelte látott már engem amikor depressziós voltam. Ennyiben maradtunk. Kb 8 éve voltam utoljára sztk-s logusnál, de negyedik alkalommal kidobott, mert mondtam neki, hogy az üres szék technikával egyszer halálra ítéltem magam. (Még a nagy háború előtt két évig jártam terápiára és ott történt az eset).
Na igen, a lógusokkal én sem jutottam sokra – vagy ők velem nem?
Talán ha az áternek elmondanád dióhéjban, amit fent leírtál. Lehet, hogy más gyszerezés kellene, de az sem biztos, hogy használ. Környezetváltozás nem jöhet szóba?
nem kicsit kapok frászt amikor ilyeneket olvasok! sajnálom, hogy eljutott egy ilyen pontra ez a szitu nálad (tanulási nehézség, egyebek), de közben lesokkol az egész, mert nálam ez az állapot már 15 éves koromban beállt. és felmerül a kérdés ezek után én például mit akarok itt még? mondjuk nyilván semmit, hálistennek. na mindegy, nem akarom tovább gerjeszteni a negatív hullámokat. jobbulást! üdvözlöm a cicát!