Nem pártatlan. Nyomást gyakorol rám, hogy menjek dolgozni. szerinte a munka az jó nekem.
persze, ügyeskedem. igaza van, átlát rajtam.
szeretek kicsit pihenni, itthon rendezkedni. naplót írni, a vállalkozásomat építgetni, a családi fotóalbumokat rendezgetni. (nicnsenek kész… meg kéne csinálni őket…)
és ezért aztán tényleg, nagyon beleélem talán magam abba, hogy nekem nagyon nagyon mély lelki fájdalmaim vannak…
nem tudom.
de nehogy tényleg belebetegedjek.
lehet, hogy elég lenne azt mondani, hogy most nem érzem elég jól magam hogy 100 %ban dolgozzak, de 40 %-ot tudok.
(a mh.i pszichom szerint 60%ot is tudok.) szerintem meg nem.
Ha csak rámnéz valaki, a legmélyebb fájdalom tör elő belőlem és elerednek a könnyeim.
Bárki láthatja, hogyf rohadt szarul vagyok.
de igazából, ha akarnám, akkor le tudnám zárni magamban ezt a fájdalomkutat. talán.
most nagyon ki vagyok nyílva. szerintem. és talán ez is rendben van.
De az is igaz, hogy nem tudok jelen lenni a jelenben teljesen.
és ha őszinte akarok lenni magamhoz, sosem tudtam.
a saját kis világomban érzem a legjobban magam. akkor is, ha gyerekek között vagyok.
és ezt egy oviban nem lehet csinálni, ez tény.
most azon ügyeskedem, hogy valahogy megtartsam mégis ezt az állásomat még egy ideig. Legalább még egy évig.
kicsit betegállomány, kicsit munka. kicsit részmunka.
és közben a saját vállalkozásomban is haladjak előre…
és ha nem megy, ha túl nagy a stressz, akkor maradjak a fenekemen.
De kéne egy pszichológus, akivel igazán őszinte lehetnnék.
és ez nem a mh.i pszichológusom lesz.
még az is lehet, hogy le tudnám százalékoltatni majd előbb-uitóbb magam, és akkor legalább egy picurka anyagi biztonságom lenne. Akkor nem lenne rajtam ez a kőszikla, ami néha úgy érzem, agyonnyom.
a szívtájéki fájdalomról kell beszéljek az orvosommal.
megijeszt. erős jelzésnek tartom. figyelmeztetés. ezzel nem lehet viccelni.
Szerző:
Szia, Liliom,
a zeneterapeutám az zseniális. őbenne totálisan megbízom.
ővele kéthetente találkozom, és mindjárt fejest ugrunk a tudatalattimba a zenén keresztül.
tehát ő aztán nagyon tudja, ohgy mi a pálya.
és ott az a szuper, hogy a zenén keresztül én is megbízható üzeneteket kapok, ha netántán tudatos szinten el lennék bizonytalanodva, hogy most merre tovább.
de ha építesz válalkozást az nem munka? gondolom nem magától működik. vagy még csak most gondolat,és kezdenéd csinálni?
Persze, vállalkozást építeni az munka 🙂 – csak nem illik betegállományban az embernek a saját pecsenyéjét sütögetni… -igen, még nagoyn kezdeti stádiumban van.
gyerekeknek csináltam drámafoglalkozást – és tk. a saját ovimban is mutogathatom, de máshova is vihetem, ahol vannak kapcsolataim.
egy idő után már csak ezt akarom csinálni, és ki akarok maradni a nempedagógiai tevékenységekből, ami nagoyn sok fizikai munkát jelent és nagyon angy érzelmi nyitottságot és teherbírást – mert ehhez nem vagyok elég erős és egészséges. és kedvem sincs nagoyn hozzá…
és most már túltettem magam a lelki skrupulusaimon, és igenis, ha van rá energiám, ponotsan ezt fogom csinálni… betegállományban végzek szellemi munkát itthon, amit aztán majd vállalkozássá építek.
és nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy miben töröm a kis okos fejecskémet. és amíg lehet, megtartom a főállásomat, kis betegállományocskákkal megszakítva.
Most pl. még mindig betegállományban vagyok – de nagyon gyenge vagyok és örülök, ha a házimunkával és a gyerekemmel bírok.
de azért gondolkodni tervezgetni szabad…
ami a mh.i pszichológusomat illeti, sikerült kulturáltan visszajeleznem neki, hogy hát nem ngaoyn vagyok biztos még midnig az ő kompetenciájában.
nagoyn érzékenyen reagált – nem is vártam volna, hogy meg akar tartani.
ezen még lehet egy kicsit majd rágódni legközelebb…
de azért felhomályosítottam, hogy nagoyn nagy lelki munka van mögöttem, és rohadtul nem vagyok most jól, el vagyok fáradva. 11 mélymerülést csináltam a zeneterapeutámmal – azért ez nem játék. és közben végig dolgoztam.
most pihenni fogok . és erőt gyűjtök őszre.
mennyi idős a kisfiad? (nekem két gyerkőc van, fiú lány … de van hogy úgy leszívnak.. pláne ha egész napokat egyedül vagyok velük)
azért egy ygerek nagyon el íbrja szívni az ember enegrgiáit. akármmennyire vidámságot is ad. energiából tuti minuszt csinál:)
vállalkozáshoz szurkolok! otthoni agymunka az tuti nyerő, csak lassú kiépíteni bármit. bár szerintem megéri.
Szia, Pöttöm,
az én kisfiam négy és fél éves. Energiabomba. Imádom. És akkor jól palástolom, hogy nem vagyok egészen jól.
de tényleg nagyon leszív.
viszont a szeme úgy csillog!!! ebből értem meg, ohgy mit jelent „szemünk fénye a gyermek” – rettentő nagy munka elérni, hogy ilyen csillogós szeme legyen egy gyereknek.
mi beleadunk apait anyait.
kezdek lenyugodni…
a szívem pl. már nem szorít olyan kegyetlenül.
és a pszichommal helyre fogom tenni a kapcsolatunkat.
kicsit elirányítom. bármennyire is unom .
azt hiszem, ejtem a pszichomat. vagyis nem tudom. lehet, hogy ki tudnánk tanulni
és közben meg legszívesebben mennék egy órát venni Oddmundtól, aki egy sokat tapasztalt remek pszichológus. és ráadásul tranzakció analitikus, a kedvencem.
jó. akkor most írok neki.
Az a legrosszabb a pszichomban, hogy túl gyors.
azt hiszi, hogy képben van – pedig ninvcs képben.
fogalma sincs, hogy hol vagyok, hol tartok, mi történik bennem, de neki már vannak válaszai….
És azt sem döntötte el teljesen ,hogy most akkor mi ez, amit mi csinálunk? terápia, vagy konzultáció, vagy mi az isten nyila?
ma lemondtam a holnapi órámat vele, de a kövekező percben mrá meg is bántam, és vissz akartam kapni az órámat – most nem kapok választ.
kicsit lehetne még nyavalyogni a kapcsolatunkon és azon, ohgy most akkor jó-e nekem, hogy van indulatáttétel, vagy nem jó? – mert tény, hogy van.
ha nem megyek hozzá holnap, az is rendben van.
nem elég erős, nem bír el.
nem csoda, hogy teljesen össze vagyok zavarodva, és ez nem az én hibám, tudom.
kis hülye tapasztalatlan úrigyerek, könyvekből tanulta a pszichológiát – most meg van ijedve egy kicsit látom.
már volt most egy-két nagyon rossz húzása. és a nonverbálisait sem szeretem néha…
nem tudjuk, mit akarunk egymástól…
most nyilván konzultál a főnökével…
de már kértem időpontot Oddmundtól is, aki TA-s és egy öreg róka a pályán.
vele rendbe hozzuk, ami el lett cseszve.
szia!
akkor kb egyidős a nagyobbammal, ő nyár második felében lesz 5:) és a gyerekek mindenképpen leszívják az ember szeritnem még jobbnapokon is 🙂
a pszichod ha ennyire idegességet vált ki belőled, akkor hát… ahogy írsz róla,, nehezen tudhat segítenik ha iylen véáleményel vagy már róla.. gondolom nem egy perc alatt alakult ez ki… remélem a másikkal sikerül rendbehozni a dlgokat.
Szia, Pöttöm,
hát, ugyanakkor azt is tudom, hogy megdolgozni egy kapcsolatot, megmondani egymásnak, mi az, ami idegesítő, és mi az, ami jó, és segítő, az erősít egy kapcsolatot, és nekem is fontos tapasztalatot ad.
tehát most már csak emiatt is járok hozzá.
meg hát majd kialakul mégiscsak úgy gondolom.
hogy nem ő fog kihúzni a mélyvízből, az már világos.
sajnos néha inkább belébb taszít, olyankor meg fel kell lázadjak és beolvassak kicsit neki, hogy hahó, ácsi ácsi, már megint mit csinál…
itt tartok.
ma is megyek hozzá.
aztán tartunk egy nag yszünetet.
a dokim nagoyn rendes volt, kiírt betegszíbira a nyári szünet kezdésig, aztán nyaralunkm, és majd utána megyek csak vissza dolgozni augusztus közepétől kb.
addig csak összeszedem magam.
🙂 🙂
hát hajrá! ha más nem pihenés,c salád nyáron. az feltöltő:) már amennyire a kisgyerekes lét fel tud tölteni:):) (én néha menekülnék.. bár mióta van opvi nyugibb, mert van gyerekmentes időm)