nem bírok csomagolni…

Semmit nem találok, ami kéne. Ettől még stresszesebb  vagyok.

Nem találom a telefonom töltőjét. Ezért most töltöm a magyart.

Nem vagyok benne biztos, hogy azon van elég pénz, hogy hívást fogadjak… És internetesen nem tudok rá tenni pénzt, mert véletlenül letiltottam azt a kártyámat…

basszus!!!!!!!!!!!!!

a férjem meg elutazott ma hajnalban Amszterdamba munkába, és holnap Lisszabonban találkozunk a reptéren. Feltéve, hogy valamelyik telefonom kegyeskedik működni…

és még a repjegyem sincs nálam – férjecském majd ma még küldi e-mailben…

hurrá.

a hajam az égnek áll a pakolástól – nem találom a túrabakancsomat, a kedvenc melltartómat, és egyáltalán – 5 órát fogok holnap ülni a repülégpen kettesben a kisfiammal, valamivel szórakoztatnom is kell majd…

a fényképezőgépemnek is eltűnt a töltője, ezért viszek egy őskorit, két nagy ceruzaelemmel…. 🙂

a fejem mindjárt szétesik…

ernyőt tettem be. pizsamát is.

személyim és gyerekem útlevele megvan.

hát, tk. mi kell több?

egy meleg pulóver… az is akad…

aztán behunyom a szemem – és kicsit új életet kezdek…

talán még  a hajamat is befestem ma egy új színre…

hajnal óta fennvagyok, 4kor együtt ébredtem a férjemmel, aki kiugrott az ágyból és elindult dolgozni…

szerencsére a pályázatomat elküldtem.

nyugi. holnap utazom. Lisszabonba. Jó lesz. Akármiben is leszek. csak ne fázzak.

és legyen egy jó cipőm.

a romantikus vacsorához meg majd kerítek egy szép sálat a vállamra.

a táncos bőrtalpú magassarkúmat is betettem.

totál kész vagyok, mindjárt bőgök.

még dezodort el ne felejtsek venni az úton hazafelé…