drága vot férjem megint itt volt tegnap
a nagy piercinget ment csináltatni, és elkezdett ordibálni először vele, utána velem,hogy én miért engedem
mondtam, talán azért, mert a múltkor közölte,hogy őt nem érekli a fia, csináljak vele azt,amit akarok
erre persze nem emlékezett
néha rettentően szelektív az emlékezete
a gyerek meg a képébe vágta,hogy úgyis megcsináltatja
erre meg akarta ütni, de a gyerek megfogta a kezét
nagyon féltem,hogy verekedés lesz
a gyerekből üvöltve tört ki a TITOK
az ő nagy titka, amit eddig csak velem osztott meg
senki nem tudja,micsoda harcot vív magával is a fiam
milyen iszonyatosan nehéz neki
miért nem értik ezt meg?
elkezdtem sírni
egyáltalán nem bírom az erőszakot
aztán a gyerek egyszerűen felállt és elment
na, akkor kerültem terítékre én
előadta magát,mint mindig, hogy mindenről én tehetek, hogy ilyen lett (mintha valami részeges, kábszeres gyerekeről lenne szó), mert mindent megengedtem neki
csak sírtam, nem is tudtam válaszolni
ő meg kiabált: „na most válaszolj”
egy idő után már nem is hallotam, amit mondott, csak a saját zokogásomat
aztán elment, az élettársam, és a kissebb fiam kikísérte
azt mondják,mire visszajöttek, már a földön rángatóztam
összesen 4 rohamom volt,nem tudom, hoy egymás után volt-e mind
olyan szinten reset-elt az agyam, hogy ma a munkahelyen, amit már negyedik éve naponta csinálok, elfelejtettem,hogy kell csinálni
csak néztem a számlát, és képtelen voltam az agyamból előkaparni, hogy mit kell vele csinálni
ha a kolléganőm nem segít, asszem, mindent összekevertem volna, baromi nagy hibákat csináltam volna
tudom,hogy a férjem direkt csinálja ezt
egyszer megmondta,sok-sok évvel ezelőtt, hogy be fog záratni a diliházba, és bebizonyítja,hogy alkalmatlan vagyok a gyerekek nevelésére
szándékosan kikészít, és mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva elmegy
majd csak lesz valami ezzel valami ezzel a hülyével (mármint velem)
mintha várná,hogy kellőképpen lealázzon, és felmondják az idegeim a szolgálatot, amikor már nem tudok reagálni semmire
pont addig csinálja ezt a lealázást
tudja, hogy onnan már csak egy lépés, hogy beadjam a kulcsot, de eddig még nem láthatta, ahogy a földön rángatja a görcs a testemet
ezt az örömet még nem adtam meg neki, persze úgyis tudja mindig,hogy ez lett a vége
sajnos az élettársam neki ad igazat, mert ő sem bírja a fiamat
tény, sokszor szemtelen, de érdekes, ha ketten vagyunk, semmi baj nincs vele, egy habgos szó nincs
kicsit megértőbben kéne felé is fordulni, de hiába is mondom
elhatároztam,hogy kitiltom a férjemet a házból
csak az a baj,hogy soha életemben nem voltam híve az ilyen drasztikus lépéseknek, így nem is vagyok hozzászokva
vagy megírom e-mail-ben, vagy zárom a kaput, de akkor meg az éllettársamnak kellene magyarázkodnom,hogy miért
vele sem akarok vitát, mert abból már nagyon elegem van
fáradt vagypk hozzá már nagyon
már nagyon régen nem éreztem így, de most azt kívántam, bárcsak nem ébrednék fel többé
Szerző:
Szerintem jobban jársz, ha megpróbálod őt minél távolabb tartani az életedtől! Tönkretenne mskülönben, és addig tégy lépéseket ellene, míg tudsz, mégha nehéz is! Szörnyen viselkedhetett veled, és ez alapján, amit leírtál, szerintem botorság lenne semmibe venni a fenyegetését! Egyébként mindig könnyebb a másikban keresni a hibát sajnos… :/ De ne engedd, hogy megtörjön! Kitartás!
köszönöm, ezt fogom tenni
legyen szep napod!