KARÁCSONY. Neked mi ugrik be először e szó hallatán? Nagyi csodálatos halászlevének íze? A fenyőfa illata? Gyermeked, ahogy izgatottan tépi a csomagolópapírt az ajándékról?
Esetleg az, ahogy hulla fáradtan lerogysz az ünnepi asztalhoz a napok – hetek óta tartó készülődés után? A mákos bejglid, amelyik a legnagyobb igyekezeted és az összes „tuti tipp” ellenére mindig kireped? A tavalyi fenyőfa, ami az árusnál még tökéletesnek látszott, de az otthoni megvilágításban a karácsony „szégyenfoltjának” tűnt inkább?
Óvakodjunk a maximalizmustól!
Mindannyian szeretnénk a karácsony ünnepét maradandó emlékké tenni gyermekeink, párunk, családunk számára. De ahogy nem tudunk tökéletes anyák, apák lenni, úgy a tökéletes karácsony is csak egy illúzió, ami nagyon jól mutat a magazinok oldalain, de a valóságban kivitelezhetetlen. Mindig történik valami váratlan esemény: apu elvágja a kezét fafaragás közben és a szenteste menetrendjébe még egy ügyeletlátogatást is be kell illeszteni. Félresikerül a legtrendibb sztárséf karácsonyi desszertének reprodukálása. Kiderül, hogy a nagy gonddal kiválasztott könyvet a múlt héten megvette magának a megajándékozott.
Oda se neki! Ezek a pillanatok azok, amik igazán egyedivé, személyessé és megismételhetetlenné teszik az ünnepet, nem pedig steril idillé. Ne vegyük a szívünkre e váratlan eseményeket, inkább nevessünk rajtuk. A sokáig fönnmaradó családi anekdoták alapjai pont az ilyen történetek.
Semmi sem kötelező!
Nem kötelező nagytakarítást tartani karácsonykor, sem 7 fogásos menüsort összeállítani. Nem kell nagy és drága ajándékokat vásárolni elköltve az összes spórolt pénzünket. Nem muszáj „home made” tárgyakkal elárasztani az ismerősöket, és senkinek sem okozunk csalódást azzal, ha idén ugyanolyan díszek lesznek a fán, mint tavaly.
A karácsonyi „körítés” csupán eszköz, nem cél!
Az összes körítés: karácsonyfa, lakásdíszek, az ünnepi menü mind-mind azért van, hogy ez a nap különbözzön a hétköznapoktól, előcsalogassa a karácsonyi hangulatot, meghittséget. Azért, hogy a család együtt jól érezze magát szeretetben, békességben. Legyen tényleg mást ez a nap, mint egy szürke hétköznap este, amikor a napi stressztől, túlterheltségtől megcsömörlötten csupán sóhajtozni és morcoskodni tudunk.
Emlékezzünk a gyerekkorunkra!
Azok a karácsonyi pillanatok, amiket örömmel és könnyel a szemünkben idézünk fel, tuti, hogy nem függnek össze azzal, hogy mennyire csilli-villi volt szenteste a lakás anno, vagy milyen klassz volt az „ünnepi otthon dizájn”. A meghitt családi együttlét, az igazán emlékezetes élmények forrásai sokkal inkább a közös tevékenységekből, játékból, az őszinte és vidám beszélgetésekből fakadnak.
Elég jó karácsonyt kívánok Neked!
Szerző:
