Nász (Kadmium – Kármin)

vöröslő láthatár renyhe vérpárás
őrzi unottan könyöklő mélázataim
melankóliától kicsorbult térlátás
mészhányás öregedő bérház falain

gépházzajaim ma is túlordítanak
szavaim szeánsza csak ákombákom
csak halálom látom úgy torzít a nap
mint tejüveg nyeli el látomásom

bárhogy várom nem jön az álom
mi végre átnyom a szférák szövetén
pusztulás közepén szívem navigálom

de túl a barikádon csak a pőre fény
na meg én – aki újra halni vágyom –
e pokolbéli nászon a vőlegény