Pének reggel fél tíz volt amikor megmutatták a szobámat. Foggalmam se volt mire számítsak. Egy egyágyas szobába kerültem. Talán ez egy menedék lesz egy nagyon rossz nap után. Már nem emlékszem a hét melyik napja volt az a különösen rossz nap, de nem hiszem hogy túl tudnék élni még egy olyan napot. Annyira rosszul voltam, hogy semmibe nem tudtam kapaszkodni. Talán csak a fáradság mentette meg az életemet, az hogy bevettem két nyugtatót, és elaludtam. Beszélt velem egy pszichológus és egy orvos is, de mivel addigra már jobban lettem hétvégére hazaengedtek. Igaz maradhattam volna, és azt is mondták ha rosszul lennék a hétvégén bármikor visszamehetek. Illetve mondták, hogy foglalkozások is várnak rám, de azt még megbeszélik melyik csoportba kerüljek. Már péntek délután elhatároztam, hogy minden nap írok arról, hogy milyen egy „piknik Pszichoázison”. Már most is vannak ötleteim miről írjak, de azért hagyok munkát a következő napokra is.
Szerző:
