Ha csak képzelem is,a legnehezebb dolog a szerelem kérdés amitől szenvedni csak lehet.
Csak ülök vele szemben,vagy mellette és tudom hogy akar,kimondja és érezteti,de valahogy olyan mintha az egészet sosem tudnám elhinni. Persze érthető,mert neki is van valakije,nekem is,aztán az egész helyzet egy van,de nincs dolog.Nagyszerű tudom,az alap bizonytalanság mellett egy valós bizonytalanság is. Szóval szeretem,de megint nemtudom,hogy akkor ő most szeret,de néha nem.
Van ez a hülye elmélet a fejemben,hogy minden elszúrt dolgom után,azt érzem,hogy valaki kevésbé szeret és az az elszúrás lehet bármi apró. Mintha egy meccs lenne ami percről percre alakul.
Ettől félek a legjobban,meg attól,hogy valaki hirtelen kiszeret belőlem és csak megerősíti azt a félelmem,hogy nem vagyok szerethető. Olyankor meg nincs értelme már semminek sem szinte.
Szerző:
