tegnap este megint rémisztően rossz voltam. konkrétan hajnali 4-kor néztem utoljára az órámra, egész éjjel álompasin kattogtam. még meditálni is alig tudtam, képtelen voltam uralni a gondolataimat. elkezdtem nézni egy filmet, de arra sem tudtam figyelni.
ennek megfelelően egyáltalán nem esett jól a reggeli ébredés, de menni kellett az interjúra. ez még csak a fejvadász cég volt, de azt hiszem kiválóan sikerült. ha más haszna nem is lesz, de az önbizalmamnak nagyon jót tett. annyit dícsért a csaj, hogy egész zavarba jöttem. azt mondta, hogy kérhetek sokkal többet is, mint amennyit eredetileg gondoltam és hogy tökéletesen beleillek a megbízó profiljába. ámen.
őszintén szólva az eredményben nem nagyon bízom, az azért valószínűtlen, hogy megkapom rögtön az első pozíciót, ahova behívtak interjúra, de becsülettel felkészültem az első akadályra és sikerült pontosan úgy abszolválnom, ahogy szerettem volna. most ennyi sikerélménynek is örülnöm kell. próbálok lendületet gyűjteni.
ma visszahívtak attól a cégtől, ahol sikerült egy rettenetes telefonos interjút produkálnom a múlt héten, mehetek a következő körre. őszintén szólva ebben reménykedtem, de nem voltam optimista. hogy hű legyek önmagamhoz most sem vagyok az, az egyik tesztjük elég keménynek ígérkezik, ráadásul elég rég nem foglalkoztam ilyenekkel. kíváncsi vagyok, hogy három nap alatt mennyire tudom feltornázni a tudásomat. ha sikerül megerőszakolnom magam és annyit készülök, amennyit csak tudok, azt már sikerként fogom elkönyvelni, eredménytől függetlenül.
lehúzom zsinórban a negyedik kávémat, készülök kicsit a holnapi interjúmra is, aztán bedőlök az ágyamba.
annyira fáradt vagyok, hogy ma kizárt, hogy álompasi gondolata ébren tart. talán ez a leghasznosabb az egészben.
Szerző:
