éjjel 3 óra 46 van.
Valszeg már nem tudok visszaaludni, tehát hajnal ötkor elkezdek készülődni a munkahelyemre…
Ma a főnöknőm beszélni akar velem.ajajajaj…
Tegnap a telefonban tele volt a hangja „empátiával és szeretettel”… – most, hogy kiborultam, most kapkod fűhöz fához. Tudja, ohgy ilyet nem kap, mint én.(ezt már más munkahelyen is hallottam magamról. tény, hogy jó munkaerő vagyok.)
Igazából örülnöm kellene neki, hogy veszi a visszajelzéseket. Még ha nem is érti, hogy miről van szó. szegényme, honnan értené.
Mindenesetre tegnap fuvolázott a telefonban, hogy hát „ő gondolkodott rajtam!!!” (Hűha!! nem kellett volna…)
és hát arról szeretne velem beszélni, hogy hogyan tudok egyensúlyt találni munka, család és saját szükségleteim között? azaz: hát mikor jut idő magamra…???
Állati erősnek kell ma lennem, hogy ne legyek őszinte. Mert ha őszinteségi rohamot kapnék, akkor megmondanám neki, hogy remekül egyensúlyban tudnám tartani ezeket a dolgokat, ha ő most lett volna olyan kedves, és elengedett volna erre a továbbképzésre. Mert ez a pszichológiai továbbképzés jelentette volna nekem azt, hogy magamra is jut időm. Nekem ez létkérdés. (mert egész életemben magamon dolgoztam, magamon dolgozm… mert nincs más út számomra…)
Vagy: mégis mepróbáljam ezt kedvesen megmondani neki?
nem lehet. de igne. nem. igen. nem…
óriási a belső konfliktus bennem… hezitálok…
De inkább arra hajlok, hogy az a jó stratégia, hoyg én meghalljam, hogy ő mit akar. és biztosítsam őt afelől, hogy tudom neki azt adni, amit ő vár tőlem… És a legfontosabb, hogy ne rontsam el a referenciámat!!!!!!!!!! ahogy az állásvadászós tanárnőm mondta a telefonban a múltkor.
Mert itt kell referencia, és csak ígylehet következő állást kapni, hogy az előző helyemen meg vannak elégedve velem.
Még az is lehet, hogy inkább elhalasztom ezt a mai beszélgetést.
Persze, nem lehet. Ő a főnök. Ha ő most akar beszélni velem, akkor én meg fogom hallgatni. de arra nem kötelezhet, hogy beszéljek is. Mosolyogni fogok, megköszönöm, hogy időt szánt rám, és gondokodni fogok azon, amit mondott. (akármi is az)
Tehát ma HALLGATNI FOGOK, MINT A SÍR. éS BIZTOSÍTANI FOGOM ŐKET RÓLA, OHGY ENGEDELMES ÉS KURVA NAGY TEHERBÍRÁSÚ RABSZOLGA VAGYOK, AKI MAX. KÉT NAPRA BORUL KI, ÉS UTÁNA MINDEN REDNBEN ÉS MEGY TOVÁBB A MÓKUSKERÉK.
EZT AKARJÁK HALLANI, ÉS EZT FOGJÁK HALLANI.
a továbbképzésről pedig, akármennyire is fáj a szívem, le kell mondanom, el kell felejtenem, mintha nem is lenne…
nagyon fáj.
na. közben 4.52 lett.
munkára, biciklire fel!
Szerző:
No mi történt ma azon a híres beszélgetésen?
Na, mit gondolsz???
elmaradt… és még csak szóba sem hozta…
szerintem azóta is csak gondolkodik és gondolkodik…
én meg közben eldöntöttem, hogy szarok bele, és elmegyek mégis.
És beteget fogok jelenteni arra a három napra.
már veszem is a repjegyemet!!
Megvettem!!
Utazom!!
jövő szerdán és vasárnap vissza.
huh. nem is tudom, hogy érzem magam…
gyorsan kellett döntenem, mert már csak két jegy volt szabadon!!!!!!!!
hát döntöttem. különben itthon ülnék bőgve, tudom.
és gondolom, nem fognak háborgatni, ha meg igen, akkor majd előrántom az akkutpszichiátriai papíromat…
Szerintem máris jobban érzed magadat. Hova is mész?
Csehországba valahova… Prágából még kocsival visznek majd…
pszichokurzus, valami testterápiás izé.
Nekem erre úgy van szükségem, mint egy falat kenyérre.
Törődni akarok a testemmel, a lelkemmel, közelebb kerülni hozzá, szeretni őket, olyannak, amilyenek…
ez is a kurzus témája. Milyenek is vagyunk valójában??
hát erre keresem a választ… mióta megszülettem…
és igen!!!! jobban érzem magam!!!!!!!!!
és úgy döntöttem, hogy mint bántalmazott gyermek, megérdemlem ezt a kurzust, akármit is gondol a főnöknőm erről.
és főleg: nem hagyom magam lelkileg tönkrettenni alkalmatlan vezetőktől.
Rebarbara, anynira örülök neked.
most viszont muszáj kicsit rendet raknom a kupiban. hajnal óta fennvagyok, nagyon elfáradtam. lelkileg is. a szemem is majd kifolyik.
kicsit pihennem kell.
olvaslak szorgalmasan, ha jössz valami folytatással!
addig ajánlom én is az én történetemet, a „történeteink” között az első vagyok.
aztán még egy fontos epizód itt a blogomban az „Emlék apuról” c. bejegyzésemben.
és akkor már majdnem mindent fogsz tudni rólam.
szépen lassna, van időd.
öleléssel
amarilla
Úgy legyen. Fantasztikus, ahogy az írásodon látszik, hogy összeszedted magadat. Nem cseréled a betűket, kitisztult a stílusod. Gratulálok a döntésedhez. Kíváncsian várom a fejleményeket! Ölellek.
Az „emlék apuról”-t nem találom. Hol kell keresni?
a blogomban.
blogok – vagy csak itt föjjebb mész a rossz házból való úrilányhoz és kicsit vissza.
Szia! Nagyon szeretem olvasni a blogodat, remélem még sok bejegyzésed lesz, segítesz eltölteni a lyukas időmet (amiből nagyon sok van :S).
És ha már norvégiában laksz fogadj egy számot az egyik kedvenc zenekaromtól
http://www.youtube.com/watch?v=PHbtR8uO81M&list
Beach House – Norway
Szia, SD.
köszönöm a visszajelzést. és a dalt.