végre valahára befejeztem a sulit. még nem fogtam fel a dolgot, még mindig érzem a megszokott nyomást, de idővel el fog múlni. hihetetlen. már annyira megszoktam, hogy van még egy kötelezettségem a suli felé, hogy akkor is érzem, amikor már nincs.
pénteken természetesen elmentem alaposan megünnepeltetni magam. nem sikerült rosszul, de nem volt annyira kicsattanó sem. egy nagyon közeli barátommal találkoztam és csatlakozott két barátja is. az egyik kimodottan rokonszenves pszichopata volt, a másik viszont elviselhetetlen, kispolgári suttyó.
tegnap egy másik bandával mulattam, az már sokkal kellemesebb volt.
megejtettem végre valahára egy kiadós vásárlást, ami már hónapok óta érett, de megölt volna a bűntudat, ha tanulás helyett vásárolgattam volna. még legalább egy kört futnom kell, de legalább vannak ruháim. és persze Sziget hetijegyem. őszintén szólva, most jó nekem.
álompasira nem sokat gondoltam a tanulás hajrájában, ami szintén pozitív fejlemény. hetek óta nem beszéltünk, ami hasznos. hülyén hangzik, de büszke vagyok magamra, amiért az eszemre hallgatok és nem a hormonjaimra.
tegnap rámírt az a barátnőm, aki azon a morbid estén rámászott álompasira és aki miatt végre megmakacsoltam magam és végérvényesen eldöntöttem, hogy ha belepusztulok sem keresem többet. a lánynak még mindig képtelen vagyok elmondani, hogy mennyire megbántott. nekem ez nem megy. ha valami bosszúság ér, akkor simán kimutatom a nemtetszésemet, de ha valami komolyabb bajom van, akkor kényszeresen játszom a lazát. ezt nem pontosan értem magamban. talán szégyellem, hogy bizonyos dolgokon milyen nehezen és lassan tudok csak túllépni. és azt is, hogy milyen minőségű emberket tudok nagyon megszeretni. szóval barátnőmmel bájcsevegtünk melóról, fesztiválokról stb… aztán felhozta a témát. rákérdezett, hogy van-e még valami köztünk. mondtam, hogy nem. erre semmi sajnálom vagy ilyesmi, hanem jobb ez így nekem (ő már csak tudja) és pikk-pakk találok mást. csodás.
ettől függetlenül már tényleg alig gondolok a dologra, legfeljebb terápiás jelleggel emlékeztetem magam arra az estére, amikor álompasira gondolok.
Szerző:
