Nem vagyok képes semmire
Haldoklom. Belül elvesztem
Senki vagyok, még annyi sem
Álmodom, de mégis fáj nagyon
Nincs holnapom, üres vagyok
Képtelen vagyok folytatni
Csak meg akarok halni
Semmi mást, csak ezt az egyet.
Ne ébredjek fel többet.
Végtelen éj, végtelen álom
Jöjjön már el a halálom
Temessenek jó mélyre
Soha többet ne nézhessek az égre
Te ezt nem értheted,
Benned nem ez a szív dobog
Neked, benned nem sikolt,
Az arctalan fájdalom.
Ma még vagyok.
Ma még írok
Lélegzem, eszem
De már rég halott vagyok.
Ma csak ennyi tellett tőlem. Elnézést mindenkitől. Nem szeretek csak úgy írni. Ilyenkor azt érzem, minden sorom rendezetlen… Akárcsak én.
Dehogy. Írjál csak! Nincs olyan szöveg, amit ne lehetne még „fésülgetni”. Majd megteszed.
Köszönöm Kleó! Kedves tőled!