költői kérdés
senki nem fog válaszolni
felhívott munkaidő vége előtt
kérte hogy találkozzunk
azt mondta bármire hajlandó, csak próbáljuk meg még utoljára
baromira fájt neki
többször is elsírta magát
belátta a hibáit
nagyobb fiam azt mondta, ha visszaköltözik, akkor ő megy el az apjához
anyám sem bocsátana meg, soha többet nem segítene, ellökne magától végleg
ott még tudtam tartani magamat, de most lassan, de biztosan kezdek szétcsúszni
nem tudom mit csináljak
a gyerekemet nem engedhetem el, anyámtól félek, de kibékülnék
persze tudom mi lenne a végső megoldás
ide nem írom le mert nem akarom, hogy bárki is azt gondolja, hogy sajnáltatni magamat
nem akarom
csak megoldást, választ szeretnék
semmi mást