Állandóan stresszelek valamin… nincs egy nyugodt nap, amikor ne lenne semmi, amin ne kattoghatnék… Saját magamat akasztom ki ezekkel a hülyeségeimmel, saját magamat nem tudom elviselni sokszor…
Most épp az egyetem. Na meg a pénz. A pénzen mindig aggódok.
Ebben a két félévben sajna a pszichés gondjaim miatt kissé alulteljesítettem, méghozzá pont annyira, hogy meglegyen a kötelező 30 kredit. Na ez megvan. Kereken 30, se több, se kevesebb, de ez a 30 kredit legalább 3-4-5 jegyekkel. Ez is valami… És ugye úgy van, elvileg, hogy évente az előírt kreditmennyiség felét kell teljesíteni, és akkor nem sorolhatnak át költségesre. Vagyis, évente 60 a séma, annak a fele a 30. Meg is van ugyebár… De persze én mindig mindent túlspilázok… Mert ilyen vagyok, egy kattogós, stresszes liba. Persze kb egy tucat helyen utánanéztem, mindenhol ezt írják, de én azért még stresszelek ezen… Etr-ben a rendszer pedig csak automatikusan beállt mindenkinek, és azt írják majd át, ha fizetősre tennének, de nem tehetnek… Mindegy, attól én még ezen rohadt sokat agyalok 😀
Hát igen, én már csak ilyen vagyok :S
A másik a pénz… Eddig mindig jól megvoltunk, hiába paráztam mindenen… De már megint aggódok. Pedig Nyúl úrfival mi mindig mindent megoldottunk eddig…. áhh.
Lehetetlen egy nőszemély vagyok, megmondta már a család is, meg úgy kb. mindenki… Na de sebaj. Kéne valami hobbi, ami totálisan leköt… És a vicc az egészben, hogy imádok olvasni, de nem tudok már úgy figyelni rá, mint régen, rá kell mostmár hangolódnom, hogy haladjak vele… Mindig mindenen kattogok… mindent túl aggódok… Csoda, hogy Nyúl Úrfi még nem unta meg. Hálistennek hősszerelmes. 🙂