Mindent csak elrontok

Sziasztok!

Elegem van,csak a rossz dolgok történnek velem,és már nem tudok mit kezdeni vele.

Eddig sem voltam jól, 30 napon belül 2 haláleset történt a környezetemben, amik sajnos előhozták, a már feldolgozott édesanyám elvesztése utáni emlékeket és érzéseket. Nagy nehezen tengek lenegek a világban, ha lehetne sehova nem mennék.

Ráadásul ma már megint egy gyenge pontomat találták el. A kisfiam 34. hétre született,most 4,5 éves, igazásból semmi visszamaradása nincs,legalábbis egészségileg,szellemileg minden oké vele,hála Istennek. Nem is volt sokáig kórházban születése után,mert elég nagy súllyal született így 2 hetet töltött benn a koraosztályon.(2310gés 47cm volt). Már a születése pillanatától,sőt inkább már a terhességet is túlaggódtam,talán a frontok és a feszültség okozta a korábban születést,mert minden rendben volt a terhességgel,nem ittam,nem dohányoztam,egészségesen ettem,mindent megtettem,hogy egészséges babám legyen, mégis előbb jött. Már ezt nehezen tudtam feldolgozni, magamat hibáztattam miatta.Azóta mindent túlaggódok, egy icipici köhögésből is akkora gondot csinálok, pedig már van egy 13 éves lányom,tehát nem is első gyerek. De mégis más, szinte folyamatosan félek,hogy baja lesz,hogy bántják stb. Mióta ovis azóta meg még rosszabb. Az első évet az oviban szinte végigbetegeskedte,már azt gondoltam,hogy lelki gond lehet,mert mindig panaszkodott valamire. Valamiért nála minden picit később és hirtelen történik, a mászás, járás,beszéd, pelenkaleszokás. Mikor már féltem hogy gond lehet hirtelen elhagyta a pelenkát,és nemcsak nappalra hanem éjjelre is,és totál szobatiszta lett 1 hét alatt,én meg szétaggódtam magam,hogy már nem kéne pelus. A beszédnél megijesztettek,egy kedves pszichológusom,hogy 2 évesen már érthetően kellene beszélnie,vigyem el pszichológushoz,mert biztos gondok vannak vele mert csak gagyog, akkor a védőnő megnyugtatott,és pár hónapra rá már elkezdett érthetően beszélni. A 3 éves státuszon nem tudott ugrálni, pedig kellett volna, pár hónapra rá már tudott, a 4 éves státuszon nem ment az egylábon állás,most már simán megy neki.Szépen bukfencezik,fel és le megy a 4. emeletre váltott lábbal,viszont kicsit befelé fordul a bokája ezért nyáron szupinált szandit vettem neki, amiben úgy megy mint aki most tanul járni. Viszont kell a bokájának, most ez a benticipője az oviban.

Valamiért a „kedves” ismerőseim mindig szóvá tesznek valamit a kisfiamon,ami nagyon rosszul esik. Tény, végig dolgoznom kellett a terhesség és a szülés után is,nem tudtam annyit foglalkozni vele mint kellett volna,(otthoni munkám van, sajnos 4 órásnak voltam bejelentve akkoriban,így a gyed nagyon kevés volt,muszáj volt dolgoznom,meg számítottam a munkámra is,ráadásul a férjem régen kezes volt egy hitelnél a nagybátyjánál,aki nem fizette,így azt is nekünk kellett fizetni:(  )

Ráadásul van ez a szociális fóbiám, utálok kimenni közhelyekre, játszóterekre ahol sok ember van, így akkor mentem a kisfiammal mikor üres volt a játszótér vagy alig voltak ott. De sajnos javarészt,kapkodással telt minden napunk 3 éves koráig, meg most is ha betegség miatt otthon van. Szörnyű,míg más anya viszi a gyerekét jobbra balra,addig az én kisfiam mesét néz, tabletezik vagy egyedül játszik,mert „anyának dolgozni kell”,már 6 órásként dolgozok.

Ma közölték velem az oviban,ahova már szinte utálattal megyek, hogy vegyem ki görkoriról a kisfiamat,mert nem csinál semmit. Ez volt a 3. alkalom, fura volt mert olyan örömmel mesélt eddig róla,az óvonő szólt,hogy az oktató javasolta hogy ne járjon a kisfiam mert felesleges fizetnem ha a gyerek nem csinál semmit. Akkor már rákérdeztem,hogy amúgy a tornafoglalkozásokon hogy viselkedik,erre kiderült,hogy ott sem csinál semmit. Nagyon furcsa ez számomra, hisz itthon folyamatosan mozog,mint ainek mozgáshiánya van olyan. Simán legyalogol velem 3-4 km-t is ha kell,mert a bolt ahova szoktam néha menni odavissza kb annyi.Annyira nem áll össze a kép. És még azt is mondta az óvónő hogy összerendezetlen babamozgása van. Tudom gyerekes vagyok, de hihetetlenül rosszulestek ezek a szavak. kiscsoportban is folyamatosan érdeklődtem, minden rendben van e vele,állandóan az volt a válasz,hogy nincs vele semmi gond,ne aggódjak annyit stb. Most meg hirtelen közlik mi van. Valamiért személyes sértésnek veszem,legalábbis a stílust ahogy mondták. Minden héten kérdezem hogy mi van a gyerek fejlődésével, nincs e valami gond stb., eddig semmi nem volt, most meg hirtelen babamozgás stb. Néha úgy érzem a vallásunk, vagy csak egyszerűen nem illünk be a képbe azért ilyenek,nem tudom. Falusi óvóda,még én ragaszkodtam hozzá, mert a lányom is odajárt,városból viszem át minden reggel. Nagyon sokszor megbántam már.

Vagy lehetséges,hogy vallás miatt lennének ilyenek? A falú katolikus, a férjem más vallású és a kisfiam aszerint van nevelve,lehet az a bajuk,hogy kimaradunk pár dologból?

Ha orvos mondja,hogy baja van a gyereknek, gyógytornát javasol,nem kételkedem benne,mert orvos. Azt hiszem legjobb lesz orvoshoz viszem.

De annyira nem áll össze a kép, vagy az lüke szandál annyira módosítana a járásán,hogy úgy tűnik mintha nem jól fejlődne? Ezen is gondolkoztam,lehet lecserélem a benti cipőjét.

Jó vol kiírni magamból ami bánt,így a végére sikerült valamelyest lenyugodnom.

Más ember ezen hamar túllendülne, és fogná a gyerekét elvinné dokihoz. Én meg félek még a dokihoz is elmenni,elmegyek,de félek tőlük. Pedig örülnöm kellene, hogy csupán ennyi a probléma, de nálam ez hatalmasnak látszik. És szörnyen érzem magam.

Mintha mindennap belémrugnának, becsmérelnének.Minden napra van valami rossz,már utálok mindent. Úgyérzem nem bírom tovább, de a dokim 3 havi nyugtatóval elintézett,mert nincs semmi bajom. Pedig legszívesebben valahol máshol lennék,ahol nincs semmi gond és baj. Szerintem a gyerekeimnek is jobb lenne ha nem lenne egy hülye anyjuk. Tudom erre ki mit mondana, sokkal rosszabb lenne anya nélkül felnőniük. Ezt én is érzem és tudom is, de képtelen vagyok így élni.

Szerző:

Belépett: 7 hónap

Lilla1331

Blog kommentek: 316Blog bejegyzések: 4Regisztráció: 27-03-2015

3 gondolat erről: “Mindent csak elrontok”

  1. Nézd, az anyaság nem egyszerű. A film, a Rossz anyák, amit LL ajánlott, hát kész. Zseniális volt. Nézd meg, fent van neten. 

    Az ovi aztán végképp az a hely, ahol a kisgyereknek jól kell éreznie magát, szerintem nem is kell semmilyen szakkörbe járnia, épp elég neki a világ felfedezése. Amúgy meg egy jó pedagógus nem mond olyat, hogy ne járjon a gyerek szakkörbe, mert úgysem csinál semmit. Marhaság. Akkor legyen kedves olyan légkört teremteni, hogy minden gyereknek legyen kedve valamit csinálni. Ha nem is görkorizni, akkor legfeljebb rohangálni. 

    A torna az szakkör vagy a „normál torna”?

    Olvass szerintem Vekerdy-t, annyira nagyon normális dolgokat tud írni. A lényeg az, hogy a gyerekeket ne stresszeljük, ne terheljük túl, mindennél fontosabb a játék, aminek nem kell órákig tartani, elég akár csak 5 perc, de abban legyen benne a szíved-lelked. Ezt nem én mondtam, hanem Vekerdy. (Persze nem minden nap elég az 5 perc. Mindig annyi, amennyit bírsz.) Mesélj a gyereknek este. Mindenképp. Ha mást nem, verses mesét (pár perc). Énekelni is lehet. 

    Nézzetek együtt mesét, Kockás fülű nyúl, Frakk, a macskák réme, Vizipók csodapók, Lolka és Bolka, Magyar népmesék. 

    Beszélgessetek sokat. Bármiről, akármiről. 

    És ha nem jó az ovi, váltsatok.

  2. Szia!

    Láttam a rossz anyák filmet, tènyleg jó volt. 

    Ma meg teljesen feleslegesen idegeltem fel magam,mint kèsőbb kiderült. A görkorit ejtjük,mint plusz foglalkozást, nem szereti a kisfiam s mint kiderült,nagy nehezen,nem is akar menni többet. Fèl.Majd esetleg jövőre ha lesz kedve újra megpróbáljuk.

    Másik dolog,a mozgás, ugye magam sem èrtettem mi a gond vele. De mint kiderült,az ègadta világon.semmi baja nincs. A lányom jár gyógytornára, elvittem a fiamat, ès megkèrtem a gyógytornászt,aki èrt hozzá,szakkèpzett,hogy nèzze meg,mert ezt ès ezt mondták az oviban,de hát az óvónő kètlem,hogy szakèrtő lenne ez ügyben,na mindegy. A lènyeg Fèl óra torna,különböző tárgyak használatával,egyensúly fejlesztès gerunc stb. A fiammal egykoru kisfiú us jár oda,vegyes korosztály. A vèlemèny: minden rendben vele,korához kèpest többet is tud mint az átlag kis ludtalpa van,ami 6 èves korára el is tűnhet. Tehát,semmi olyan problèma nincs amit az óvónő hadovált ma. Bár a babajárás szerintem a szupinált szandál miatt juthatott eszèbe,mert abban szegènykèm tènyleg furán megy. De most legalább megnyugodtam valamelyeset, meg így nincs szüksèg a szandira sem,ki is cserèlem szegènykèmnek. Pedig ilan hősiesen viselte,mert elmagyaráztam mièrt kell,pedig valószínűleg nem is volt neki kènyelmes.

    Annyira úgyèrzem. hogy ilyenkor engem akarnak bántani, hiäba èrzem úgy, hogy nincs semmi baj,beleültetik a bogarat a fülembe,ès nem hagy nyugodni. Úgy beolvasnèk pär embernek már,akik ijesztgetnek, vsak fèlek rossz vège lenne. Märmint megsèrtődnènek. 

    Egy règi beidegződès,hogy mivel engem sokan ismernek, egy dadogós visszahúzódó gyerek voltam,kis hülye,akit lenèztek,pedig pont az óvoda tehet róla,hogy dadogtam,mert olyan dolgozójuk volt aki nem odavaló,èn meg sírós èrzèkeny gyerek,elèg volt kilöknie az ajtón mikor meelègelte a sírást,ès örökre elintèzte az èletemet.

    Szóval èn attól tartok,hogy ez kritika milyen szarul nevelem a fiamat, stb.

     

     

  3. Idézet tőle: Lilla1331

    Szia!

    Láttam a rossz anyák filmet, tènyleg jó volt. 

    Ma meg teljesen feleslegesen idegeltem fel magam,mint kèsőbb kiderült. A görkorit ejtjük,mint plusz foglalkozást, nem szereti a kisfiam s mint kiderült,nagy nehezen,nem is akar menni többet. Fèl.Majd esetleg jövőre ha lesz kedve újra megpróbáljuk.

    Másik dolog,a mozgás, ugye magam sem èrtettem mi a gond vele. De mint kiderült,az ègadta világon.semmi baja nincs. A lányom jár gyógytornára, elvittem a fiamat, ès megkèrtem a gyógytornászt,aki èrt hozzá,szakkèpzett,hogy nèzze meg,mert ezt ès ezt mondták az oviban,de hát az óvónő kètlem,hogy szakèrtő lenne ez ügyben,na mindegy. A lènyeg Fèl óra torna,különböző tárgyak használatával,egyensúly fejlesztès gerunc stb. A fiammal egykoru kisfiú us jár oda,vegyes korosztály. A vèlemèny: minden rendben vele,korához kèpest többet is tud mint az átlag kis ludtalpa van,ami 6 èves korára el is tűnhet. Tehát,semmi olyan problèma nincs amit az óvónő hadovált ma. Bár a babajárás szerintem a szupinált szandál miatt juthatott eszèbe,mert abban szegènykèm tènyleg furán megy. De most legalább megnyugodtam valamelyeset, meg így nincs szüksèg a szandira sem,ki is cserèlem szegènykèmnek. Pedig ilan hősiesen viselte,mert elmagyaráztam mièrt kell,pedig valószínűleg nem is volt neki kènyelmes.

    Annyira úgyèrzem. hogy ilyenkor engem akarnak bántani, hiäba èrzem úgy, hogy nincs semmi baj,beleültetik a bogarat a fülembe,ès nem hagy nyugodni. Úgy beolvasnèk pär embernek már,akik ijesztgetnek, vsak fèlek rossz vège lenne. Märmint megsèrtődnènek. 

    Egy règi beidegződès,hogy mivel engem sokan ismernek, egy dadogós visszahúzódó gyerek voltam,kis hülye,akit lenèztek,pedig pont az óvoda tehet róla,hogy dadogtam,mert olyan dolgozójuk volt aki nem odavaló,èn meg sírós èrzèkeny gyerek,elèg volt kilöknie az ajtón mikor meelègelte a sírást,ès örökre elintèzte az èletemet.

    Szóval èn attól tartok,hogy ez kritika milyen szarul nevelem a fiamat, stb.

    Lilla, te egy olyan értelmes és kedves nő vagy (vagy legalábbis annak tűnsz 🙂 ). 

    Vannak olyan emberek az életben, akik arra utaznak, hogy a náluk „gyengébbekből” (lehet, hogy egy kicsit sem vagyunk gyengébbek, sőőőt) hülyét csináljanak. Velem a gyerekorvos játszotta ezt előszeretettel. De egy idő után látta, hogy nem tágítok, mindig elmegyek a gyerekekkel, nem nyugszom addig, amíg mindent okénak nem talál, viszont van saját véleményem, nem adom be az antibiotikumot, ha nem gondolom abszolút fontosnak (és persze nyilván meghallgattam őt is 🙂 ), és egy idő után leállt. De nagyon sokan, nagyon sokszor az életben megpróbáltak lenyomni. Bármi is jön itt át a búrán, egy nagyon félénk, gátlásos nő voltam pár évvel ezelőttig. Most már nem. 

    Hiszek abban, hogy senkit nem szabad lenyomni, aki nem érdemli meg, pusztán félénk, óvatos, gátlásos, „gyenge” (ismétlem, valójában valószínűleg kicsit sem vagyunk azok). 

    Állj ki magadért. Szólj vissza, kérdezz rá, konfrontálódj. Ha a másik enged, azonnal engedj te is. Soha nem szabad elfelejteni, hogy lehet puszta félreértés is a probléma forrása. 

    És most abbahagyom, Coelho mestert úgysem tudom lekörözni. (Nem is olvastam tőle semmit.)

     

Írj megjegyzést