Szilveszterkor nem buliztam. Évek óta nem bulizok. Sőt sosem buliztam. Nem izgatnak a közösségi ivászatok és ökörködések. Így is elég nagy barmok vagyunk, mi emberek. Nem kell ezt még mutogatni is.
Tehát itthon(?) voltam a barátommal(?). Akit csak exnek hívok gondolatban. Amilyen hamar csak tudom el fogom hagyni, mert tartok az érzelmi kötődés megerősödésétől. Az ilyesmi később nagyon kellemetlen mellékhatásokat tud generálni. A picsába! Nem kell senki! Pénz az jöhetne, többet érnék készpénzzel mint egy pasassal. A pasinak engedelmes asszonyka kell, nekem meg nyugalom és zavartalan munkakörnyezet. Kár, hogy a kedvenc munkámmal, a szövegeléssel nem tudok pénzt keresni. Muszáj megtanulnom angolul, mert az angol nyelvterület jóval nagyobb piacot jelent mint a magyar. Persze addig is élni kéne valamiből, de a fizikai munkát nem bírom. Ugyan a háztartási teendőket ellátom, de úgy mint régen, hogy magánházakhoz járjak takarítani, az már nem menne. Az kemény volt. Itt-ott elhasználódtam, nem megy úgy a hajtás-pörgés. Kár. Szerencsére szellemileg még egyben vagyok, és az agyam pörög (túlpörög) a testem helyett.
Hónapok óta dúl bennem az indulat. Pontosabban több mint két éve. Kezd kikészíteni. Régebben sokkal kedvesebb voltam, most már nem riadok vissza a káromkodástól és a gyilkos tekintet villogtatásától sem. Sőt a gondolataim zöme ellenséges, és szívem szerint futnék az emberek elől. Ha lenne pénzem, akkor tutira búvóhelyet vennék belőle, és a kedvteléseimnek élnék.
A csalódás felemészt. Az egész egy nagy átverés. Elegem van. Lassan tényleg ölni tudnék. :-(( De csak magamat ölném meg. A többiek forduljanak fel nélkülem.
Szerző:
