Vége van a tegnapi jó hangulatnak.Elmúlt.Mintha itt sem lett volna.Szolid ízelítő volt, milyen érzés is, mikor jól vagyok-csak, hogy el ne felejtsem.Visszatért az ismerős állapot.Megint minden változatlan.Újabb vizsga jön-igaz, csak két hét múlva…messzinek tűnik, de hamar itt lesz.Szóban kell majd tejesítenem.Elég érdekes lesz, hogy mást ne mondjak.Ha lassú a gondolkodás, nehéz a koncentráció, nehezen jönnek a szavak,hogy lehet értelmesen kijönni ebből a helyzetből?Gyakorlati vizsga is lesz-ez mindig a mumusom,de most aztán végképp nem akarok még rágondolni sem.Vajon ez menekülés, vagy hasonló??
Sokszor keveredik bennem az a két érzés, hogy egyrészt jó lenne az egész tanfolyamot abbahagyni, hisz’ mennyi kínz okoz, másrészt, ha úgymond nem csinálok semmit-mint a suli előtt, na az sem jobb semmivel.Azt szoktam mondani, mindkettő rossz, de mindkettő másért, máshogy.Tudom, most olyan sugallata lehet ennek az egésznek, hogy nekem most akkor tulajdonképpen semmi nem jó?Ha van elfoglaltságom, a depresszió miatt nem tudom teljesíteni a kötelezettségeimet, ha légüres térben mozgok, az is tovább mélyíti a depressziót, meg azt az érzést, hogy nem vagyok jó semmire, teljesen fölöslegesnek érzem magam, nem vagyok alkalmas semmeire.Kibogozhatatlan számomra ez az egéz.Ördögi kör..Nehéz vele bármit kezdenem..Megint belebonyolódtam..messzire vinne ,ha tovább boncolgatnám..most még nem..majd egyszer talán..
Addig még rágódom egy kicsit..mára ennyi..Folyt.köv. …
Szerző:
