Mihez kezdjek? Honnan szerezzek pénzt, piát, rivotrilt?
Miért nem hajlandó anyám elhinni, hogy BETEG vagyok, nem „CSAK” alkoholista (mondjuk ezt tudom, de nem segítség).
És Oké, hogy utál mindenki, én is utálom magam de miért?
Miért haragszik rám a barinőm meg az öccse (a haverom) is azért, mert én nem tudom, mi az az életszeretet?
Miért nem hiszi el senki, hogy MEGINT nagy bajban vagyok, nem zsarolok, nem fenyegetőzök?
És mi történik, ha bemegyek egy kh.-ba? Nem fogadnak. (Tapasztalat.) Ha bevitetem magam, megkapom a kis haloperidol-rivo-stb. kombómat, és az mit fog segíteni???
Kérem, kérem, válaszoljatok…
Hát kösz…
Nincs mentő, nincs geci rendőrség… Szar kh. Nem kell semmi, amit utálok.
Drága Kleó,
kitartás, sajnos így távolról nem tudok segíteni, de Veled vagyunk.
Én sem vagyok jól, sőt rosszul eléggé, de majdcsak túléljük vhogy…
Aranyos vagy. De van-e bármi értelme túlélni?
Naná, hogy van!!! Csak most szar, de vannak nagyon jó napok is, ha jól tud lenni az ember… Fel a fejjel
Kedves Kleó!
Én rendszeresen olvaslak, szinte már ismerősként tekintek rád, bírom az önirónikus, sokszor nyers de őszinte stílusodat (nem szokásom bókolni).
Szóval, mint „titkos rajongód” és sorstársad én úgy gondolom, hogy anyáddal felesleges foglalkozni, megèrtèst várni tőle, csak magadat kínzod jobban vele.
Szerintem nem utál mindenki (ld. én sem), csak a mostani állapotodra miatt érzed így, és azt is, hogy utálod magad.
Barinődék mondtak, tettek valamit konkrétan?
Terapeutád van, beszéltél vele?
Köszönöm. Aranyos vagy.
Nem, még magánban sem igazán akar vállalni senki…. Ennyi év után, ennyi kísérlet után, értelmetlen. Van egy „normális” áterem. De alternatívaként ő is csak a kh.t ajánlja, a haloperidol-rivo-stb.-vel…
Ja, anyámtól csak egy BEISMERÉST várok. És lehet, hogy megint nekimegyek ezért… És a rohadt yardok csak annyit látnak, h egy szegény 84 éves öregasszony. Kit érdekel, h mit tett, mit hagyott tenni velem 58 év alatt? H neki fontosabb volt, egy, úgymond, rangon felüli házasság? 2 kikényszerített gyerek? Az öcsém 6 éves korában, bármit hazudnak/tak maguknak is, megfulladt!
Sajnálom.
Nem lenne a mostani helyzetnél valamivel jobb a kórházi alternatíva?
Sajnálom.
Nem lenne a mostani helyzetnél valamivel jobb a kórházi alternatíva?
Ven szokott segítni… De köst.
Nem tudom, mi van ezután…
És ha sokkal szarabb?! 🙁
Ne próbáld ki, kérlek.
Inkább hívj fel, én nem foglak „szeddösszemagadozni” az biztos.
Sosem voltam krízisintervención, de talán ha a zombi napokat túléled, jön végre egy jó áter, nem egy vörös sárkány pl. és újra előjön az, ami pár éve volt, mikor tatárbifsztekeztél jókedvűen. A szüleid akkor is ott voltak és hülyék voltak, le tudtad szarni. Az is te vagy!
Bekapcsolom a wifit, ma biztos. Hívhatsz akármikor, piásan is.
8-kor kapcsolom csak ki, mert akkor fekszem le (altató).
Én eddig puszta humanizmusból nem mentem sínek közé. (Mármint mostanában nem nagyon, de régebben voltak azért késztetések).
Csak mert sajnáltam volna a sofőrt, neki ez milyen borzalom lenne.
Még a vég előtt ennyi maradt bennem. A családomat nem sajnáltam, hogy nélkülem lesznek.
Jaj, kösz. Engem nem érdekel a sofőr, anno a metró vezetője úgy reagálta le, hogy „milyen hülye emberek vannak, beugrálnak a metró elé”. Szóval nem épp megviselte…
Köszönöm a sok kedves szót és megértést! 🙂
Most jobb, mert nem olyan „aktív” a késztetés. Valahogy keretek közt kéne tartani ezt a rivo-pia kombót. Addikton a lenullázás a cél, aztán amikor jártam oda látogatóba, MINDENKI arról beszélt, hogy ha kikerül onnan, hol, mit, mennyit fog inni… Ha van saját elhatározás, akkor meg tök fölösleges. Anno én is úgy kerültem be, hogy 3 hét múlvára lett ip.-m, nos addigra már 3 hete nem ittam, tehát a nehezén túl is voltam… És akkor jön az Antaethyl. Szegény Albert Györgyit is az vitte el, hogy ráivott… És minden valószínűség szerint szándékosan.
„Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni! – …” (Madách) – ezt idézte folyton öregapám. És itt mindenki úgy volt, hogy féltette a tyúxaros életét. Nekem ez meg olyan visszatetsző…
Nekem egy kiváló analitikus terapeuta kellene – ingyen.