Sziasztok!
19 éves fiú vagyok és amit tudni kell rólam,hogy félénk,visszahúzódó és sajnos gátlásos is vagyok. Egyszerűen nem tudok feloldódni a lányok közelében. Valamilyen oknál fogva félek tőlük és bevallom őszintén a 19 évem alatt kb. kétszer beszélgettem velük. Amikor néha rá nézek egy lányra akkor csak tovább tudatosul bennem az,hogy nekem sohasem lesz senkim sem mert kinek is kellene egy magamfajta szerencsétlen. Másfelől pedig egyáltalán nem hiányzik a szex és az sem,hogy ismerkedjek mert tudom azt,hogy senkit sem érdeklek és senkinél sincsen esélyem. Engem a lányok levegőnek néznek. Nem tudom elhinni azt,hogy én valaha is szimpatikus legyek valakinek hiszen bennem semmit sem lehetne szeretni,nem vagyok érdekes és hozzám nem lehet vonzódni. Ha lenne is valakim kevésnek érezném magamat mellette mert sokkal jobbat,helyesebbek,okosabbat érdemelne nálam és nem tudnám elhinni,hogy mit is látott meg bennem. Meg sem próbálok ismerkedni mert egyetlen egy lányt sem akarok kellemetlen helyzetbe hozni és megbántani azzal,hogy egy magamfajta megpróbál vele ismerkedni mert mit is akarok én. A családja és a barátai előtt is szégyenkeznie kellene miattam,hogy velem szóba állt és jobb híján lenne velem. A lányok semmilyen érdeklődést sem mutatnak felém és a szimpátiájukat sem mutatják ki felém ha egyáltalán van ilyen.
Mindig is nagyon félénk voltam főleg a lányokkal kapcsolatban. Kiskorom óta valamiért kerülöm őket és egyszerűen nem merek feléjük nyitni. Lány barátaim sohasem voltak és sajnos nem is igazán beszélgettem velük. Mindig is úgy éreztem,hogy mit is akarok én,kevés lennék én hozzá, van nálam ezerszer jobb,helyesebb,izmosabb stb. Többen is megdicsérték már a külsőmet és negatív visszajelzést sohasem kaptam de valamilyen oknál fogva nem tudom elhinni és bevallom őszintén számomra ezek üres szavak voltak és van egy olyan érzésem,hogy hazudtak nekem. Mindig azt mondták nekem,hogy nem a külsőmmel hanem a fejemben vannak a gondok. Olyan is előfordult,hogy a lány barátnői már mutogattak nekem,hogy menjek már oda a lányhoz de én a bambaságomnak és a félénkségemnek köszönhetően nem tettem meg. Sehova sem járok el. Elmegyek az iskolába és utána haza megyek,majd edzek otthon, ha van valamilyen házimunka akkor azt elvégzem és el is telt a napom. Nekem az év 365 napja így telik a 4 fal között. Sokszor nagyon elkeserít amikor a velem egykorúakat látom az után kézen fogva sétálni és látom rajtuk,hogy milyen boldogok. És ilyenkor elgondolkodom,hogy nekem ilyenben sohasem lesz részem és ez nagyon elszomorít.
Valamiért észrevettem azt,hogy az utóbbi pár hónapban nagyon elindultam a negatív irányba. Korábban mindig vágyakoztam arra,hogy lesz egy barátnőm akit szerethetek és megoszthatom vele az életemet és Ő is viszont szeret engem és esetleg közösen tervezhetünk a jövőre nézve mivel én mindig is komoly párkapcsolatra vágytam az egyéjszakás kalandoknak nem vagyok a híve és nem is vágyom rá. Viszont az utóbbi időben bárhol vagyok egyetlen egy lány sem szimpatikus nekem. Semmilyen érzelmet nem váltanak ki belőlem és persze tisztában vagyok vele,hogy senkinél sincsen esélyem.
A szexre visszatérve nem hiányzik és nem is vágyom rá. Bevallom még szűz vagyok de semmilyen késztetést sem érzek az iránt,hogy nekem intim kapcsolatba kellene kerülnöm bárkivel is. Nincsen meg bennem az a vágy,hogy kipróbáljam milyen is lehet. Pornó filmet is nagyon ritkán nézek és maszturbálni is ritkán szoktam mert örülök ha a férfiasságomat nem látom. Szóval minden téren kevés vagyok a lányokhoz és semmit sem tudnék nyújtani. Próbálom elfogadni vagy beletörődni a helyzetembe de nem igazán akar sikerülni.
A kérdésem az lenne,hogy miért alakulhatott ki nálam ez a hozzáállás és hogyan lehetne ezen változtatni? Szeretnék visszatérni a helyes útra mert belátom azt,hogy ez sok jóra nem fog vezetni amit én csinálok.
Sokan azt mondják nekem,hogy a felfogásom nem helyes és egyáltalán nem természetes de én ezt egyszerűen nem tudom elhinni és belátni és úgy érzem nekem nem csalnak a megérzéseim és nekem mindig igazam van. Úgy érzem másoknak nem helyes a gondolkodása és az enyém a tökéletes. Megkérek mindenkit,hogy ne csináljon viccet a helyzetemből mert így is nagyon rossz minden nap ezeket átélni.
Válaszaitokat előre is köszönöm szépen.
Szerző:
Kedves Balázs, én 20 évesen vesztettem el a szűzességemet. Az, ha még szűz vagy, nem baj, nem ciki, és azt se jelenti, hogy örökre így maradsz, és megsúgom, az se baj, ha örökre így maradsz. Én magam eléggé szexcentrikus vagyok, mégis úgy gondolom, ez csak egy ráadás az emberi kapcsolatokra, a (negatív vagy pozitív) élményekre. Ne erre a vonalra koncentrálj, mert az nagyon félrevisz.
Amire most koncentrálnod kell, az az, hogy magukkal az emberekkel miért nem jössz ki jól. Valószínűleg nemcsak a lányok számára, hanem általában véve az emberek számára vagy láthatatlan. Fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy ez miért történt így. Nem lehet, hogy esetleg te magad szerettél volna láthatatlan lenni? Ért valami trauma, ami miatt félsz az emberekkel érintkezni, hosszabb (nem feltétlenül pár)kapcsolatba kezdeni?
Külön hangsúlyt éreztem a mondandódban annál a résznél, mikor mondtad, hogy nem szereted a férfiasságodat látni. Ebben én azt látom, mennyire a szexualitás témájába zsúfolod bele az összes egyébkénti frusztrációd. Fontos, hogy az önkielégítést megtanuld ne szégyellni. Na, nem azt mondom, hogy ez legyen a hobbid, mert az csak egy újabb problémát eredményezhet, de fontos, hogy ne szégyelld a férfiasságodat stb., és merjél magadnak is élvezetet szerezni. Ez egyrészt egy nagyon jó kis feszültséglevezetési forrás. Másrészt nagyon jó mód arra, hogy megtanuld, mi az, ami igazán élvezetet nyújt neked, és később esetleg egy párkapcsolatban kommunikálni tudd a partnered felé az igényeidet. (Mert nagy probléma az is egy párkapcsolatban, ha az egyik fél a szexuális igényei kommunikálására nem képes, az kölcsönös elégedetlenséget szül.) Na, de messzire mentünk.
A lényeg, hogy merd élvezni a maszturbálást, és vedd észre, hogy a férfiasságod és a maszturbálás felett érzett szégyen csak annak a tünete, hogy valahol elő kell, hogy törjön a benned rejlő frusztráció. Gondolkodj nagyobb általánosságokban, próbáld meg azt feltérképezni, mi vezetett ide. Csalódtál esetleg az emberekben? Volt valami nagy visszautasítás? Általában véve, emberileg, vagy csak az első udvarlási próbálkozásaid mentek nagyon félre?
Azt kell először is megértened, hogy egyrészt semmivel sem késtél még el, semmivel sem kell sietned. Az, ha esetleg azt látod, hogy mások előrébb járnak a folyamatokban, az csak annyit jelent, hogy esetleg bátrabban kísérleteznek, de hosszú távon nem feltétlenül leszel sikertelenebb, mint ők. Ne kattogj a párkapcsolatokon. Koncentrálj először a többi fajta emberi kapcsolatra. Próbálj meg barátkozni. Egyébként is a jó barátság egy jó párkapcsolat alapja – a szerelem nem lobog örökké, a szexualitás se lesz mindig izgi, mikor mindez kihűl, vagy csak egy pillanatra megáll, jó, ha az addigi szeretőd legalább a barátod marad.
Szia!
A szüzességem egyáltalán nem érdekel és nem is szégyellem, egyszerűen nem foglalkozom vele. Bevallom őszintén az sem érdekelne ha egész életemen át szűz maradnék mivel én erről már valamilyen szinten lemondtam.
A lányokkal egyáltalán nem de a fiúkkal is nehezen jövök ki. Nem vagyok beszédes típus,inkább vagyok állandóan csendben. Korábban nagyon sok bántalmazás ért mint szóban mint pedig fizikálisan. Sokszor gúnyoltak azért mert el voltam hízva vagy azért mert én voltam a csendes fiú. Inkább elvonulok a saját kis világomba és elbeszélgetek egész nap magammal. A saját családom elől is elvonulok a szobámba hiszen tudom,hogy senki sem fog bántani a szobámban. Egyszerűen nem merem felvállalni magamat azt ahogyan kinézek. Egyre jobban közeledik a jó idő és nem merek rövidújú pólóban sétálni mert szégyellem ahogyan kinézek. Mindig azt érzem,hogy engem néznek az emberek és rajtam gúnyolódnak. Sehová sem járok el és barátaim sincsenek. Nekem minden napom úgy telik,hogy a szobámban vagyok és ezzel megbékéltem,többre nem vágyom. Nyáron a velem egykorúak eljárnak ide-oda, kikapcsolódnak én pedig a házból sem mozdulok ki és ez megy évek óta.
A maszturbálásra visszatérve ezt a véleményemet nem fogom megváltoztatni mert csak elveszi a maradék életkedvemet is ha meglátom a férfiasságomat. Nem vágyom rá és nem is csinálom.
Állandóan sziomorú és kedvetlen vagyok és valószínű ez látszik is rajtam. Mindig a földet bámuom úgy szoktam sétálni és senkinek sem nézek a szemébe. Ha valakivel összeakad a tekintetem akkor rögtön másfelé kezdek el nézni. Annyira halkan beszéle,hogy sokszor nem lehet halani amit mondok.
A lányok nem nyitnak felém és úgy érzem nem is érdeklem őket. Ezt próbálom elfogadni és lemondani róla.
Visszautasításom nem volt csak volt egy lány akivel megpróbáltam ismerkedni de vagy nem érdekeltem vagy pedig a bambaságomnak köszönhetően eltaszítottam magamtól. Minden nap látom és sokszor el is megy az életkedvem. Eldöntöttem,hogy sohasem fogok senkviel sem ismerkedni. Senkinek sem kellek és ez így van rendjén.
Kedves Balázs! Én úgy látom, hogy tudsz beszélgetni, hiszen velünk itt beszélgetsz. Talán a hétköznapi körülmények között nagyobb szorongást érzel emberek között? Azért vonulsz vissza, mert azt hiszed, hogy bántanának vagy kinevetnének?
Szia!
” Talán a hétköznapi körülmények között nagyobb szorongást érzel emberek között? Azért vonulsz vissza, mert azt hiszed, hogy bántanának vagy kinevetnének? ” Teljes mértékben így van.
Dettó, dehát neked mondjam…. 🙂
Bár azért ezt kivéve:
Belőlem utálatot, meg undort váltanak ki a férfiak, mert hát ugye az sem elhanyagolható h fordított a helyzetünk, mivel én lány vagyok.
ui: Örömmel látom, h visszatértél és újra hallani felőled! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂 Viszont akkor lett volna igazán jó felőlem hallani ha megváltoztam volna pozitív irányba. De sajnos nem így történt.
Mert csak nyavalyogsz! Mint ahogy én szoktam. Azért merem ezt ilyen nyíltan leírni, mert ha nekem mondták ezt nem sértődtem meg egyáltalán, így a hasonlóságunkat figyelembe véve, tudom te sem fogsz.
Még nem fáj eléggé. Ha majd fog, na majd akkor lépsz és változtatsz.
Eddig én is így voltam. Tavaly is el akartam már menni pszichológushoz, de még reménykedtem h jobb lesz, h jobban leszek, így aztán lebeszéltem magam róla.
Aztán sokkal rosszabb lett: folytonos már a lehangoltság, az állapotomra már sok minden rámegy (munka, tanulás). Sokat sírok, ahol csak tudok ott rákezdek. Iszonyúan érzem magam. Mást már nem tudok tenni h jobb legyen, csak a pszichológusban reménykedek.
Én semmiben sem reménykedem. Sokszor jól esik látni azt ahogyan rosszat teszek magammal. Sokszor élvezem. Szakemberhez sohasem fogok elmenni.
Nekem nagyobb okom lenne sírni, 27 éves vagyok és szűz,naés? kit érdekel?
Nem is szakemberre gondoltam és nem is azt mondtam h menj el pszichológushoz.
Úgy értettem, ha már elég mélyen leszel, akkor majd magadtól, bármilyen formában de változtatni fogsz. Az, hogy ez milyen irányba, jóba vagy rosszba fog-e elmenni azt meg úgy is te döntöd el.
Én sem tudom h mi lesz, fog-e segíteni vagy nem. Ki tudja? De legalább tettem egy lépést. Sok esélyem, lehetőségem amúgy sincs. Arról meg elképzelésem sincs h lehetnék szarabbul… 😀
Megpróbálok végleg lemondani a nőkről.
Tedd azt! Én is lemondtam a férfiakról, szóval nem állok elő semmi okos gondolattal.
Ami nekem ebből a bejegyzésedből átjött :.Ott van benne: az én is nagyon szeretném ,és szinte azonnal ott van benne: a megtiltom magamnak!
Megtiltom mert nekem nem lehet sohasem.
Balázs,biztosan volt már az életedben olyan akadály, amitől rettegtél,de kész helyzet elé voltál állítva,és meg kellett csinálnod.Volt ilyen?
Én személy szerint nagyon szeretem a tanmeséket.
Szerinted ez az ember és a fia hogyan mentek a következő útjukra?Otthon nem maradhattak, menni kellett.Mégis, hogyan mentek?
,,A poros úton egy szamár hátán utazik az apa, mellette pedig kisfia gyalogol. Egy járókelő felháborodva mondja: „Nézzetek oda, ez az apa hagyja, hogy a fia mellette gyalog menjen, míg ő a szamáron ül.“ Az apa leszáll a szamár hátáról és felülteti a kisfiát. Alig mennek pár lépést, amikor egy másik arra járó megszólal: „Nézzétek, az a kisfiú úgy ül a szamáron mint egy pasa, és hagyja, hogy szegény öreg apja mellette gyalogoljon. Ekkor az apa felül a gyerek mellé a szamárra. Alig jutnak tovább az úton, megint valaki felháborodva odaszól: „Nézzétek ezt az állatkínzást, szegény szamár alig bírja el őket.”Ígyhát mindketten leszállnak és a szamár mellett gyalog folytatják az utat. Valaki hangosan elkezd nevetni rajtuk: „Micsoda ostobaság, minek van szamaratok ha nem is használjátok?”
” Balázs,biztosan volt már az életedben olyan akadály, amitől rettegtél,de kész helyzet elé voltál állítva,és meg kellett csinálnod.Volt ilyen? ” Talán az érettségi. Ha már 4 évet végig csináltam akkor ha volt hozzá kedvem ha nem megcsináltam.
Én tavaly előtt 43 évesen végeztem egy 2 éves felsőfokú szakképzést. Be akartam magamnak bizonyítani ,hogy a sok régi iskolai kudarc,a csalódtam önmagamban beidegződések ellenére,.Ezzel tartozom magamnak.Nekem ez a papír kell!Soha nem volt semmi gond ez alatt a 2 év alatt,simán vettem az akadályokat,mert érdekelt amit tanultam.A záróvizsga napján kaptam pánikrohamot,úgy nézett ki hogy nem tudok elmenni.Izomgörcs,remegés agyilag kaput minden… viszont fordítva sült el,mert a vizsgán ez a több tényező miatt öszegyűlt extra stressz ,ami miatt váratlanul rohamot kaptam,mikor átbillent, adott egy akkora lökést, hogy nem lehetett lelőni. Tehát hiába mondja az ember,hogy ismeri önmagát,az elménk és a szervezetünk mindig tud valami ismeretlent,valami újat produkálni.
Énis beletörődtem hogy szüzen döglök meg,és igazán komoly kapcsolatom sose volt. Mikor egy lánnyal ismerkedtem mindig az lett a vége hogy csak barátok legyünk,a barátnőm aki volt egyetlen egy se akart velem lefeküdni. Még itt az oldalon se foglalkozik velem senki. Jobb ha énis lemondok egy életre a nőkröl.
Viszont neked volt párkapcsolatod. Nekem olyan sohasem lesz.
Meddig…. 2 hétig
Sokan mondják, h ez a párkapcsolat téma totál egyszerű. Pl barátnőm is ezzel etet, ja persze, lenne egy kicsit is az én helyembe. Sőt volt aki egyszer azt mondta h nem érti h nem volt még pasija egyik barátnőjének (akkor véletlen nem rólam volt szó ebben a témában) mikor a pasik tök egyszerű lények. Ohhh mondom magamban persze, mintha az olyan könnyű lenne… De azért egyet értettem, h hát igen, igen… 😀
Aki ilyet mond h ez tök egyszerű meg könnyű azt legszívesebben szájon vágnám de úgy isten igazából! Kurvára nem egyszerű! Habár ha jobban belegondolok nálunk nincsenek bonyodalmak, szóval akkor lehet mégis van benne valami. 😀 😀 😀
Aki szeretné szívesen megosztom privát üzenetben a fényképemet és kíváncsi lennék,hogy mi lehet igaszság szerint a probléma.
Sokan mondják, h ez a párkapcsolat téma totál egyszerű. Pl barátnőm is ezzel etet, ja persze, lenne egy kicsit is az én helyembe. Sőt volt aki egyszer azt mondta h nem érti h nem volt még pasija egyik barátnőjének (akkor véletlen nem rólam volt szó ebben a témában) mikor a pasik tök egyszerű lények. Ohhh mondom magamban persze, mintha az olyan könnyű lenne… De azért egyet értettem, h hát igen, igen… 😀
Aki ilyet mond h ez tök egyszerű meg könnyű azt legszívesebben szájon vágnám de úgy isten igazából! Kurvára nem egyszerű! Habár ha jobban belegondolok nálunk nincsenek bonyodalmak, szóval akkor lehet mégis van benne valami. 😀 😀 😀
Szerintem egy kapcsolat iszonyatosan bonyolult és összetett dolog. És nem, a férfiak sem egyszerűek, egyáltalán nem azok. Csak a nők még bonyolultabbak (bár sokszor éppen amiatt, mert a saját bonyolultságuk látszatában tetszelegnek).
Akkor miért állítják be mintha minden olyan egyszerű lenne? Miért mondja ezt barátnőm is? Sőt, egyszer azt is megemlítette h valakivel lefeküdni, abban sincs semmi, nem nagy dolog. Igen asszem így fogalmazott, h nem nagy dolog.
Szerintem rohadtul nem egyszerű és igenis nagy dolog, nagyon nagy dolog!!!
Akkor miért állítják be mintha minden olyan egyszerű lenne? Miért mondja ezt barátnőm is? Sőt, egyszer azt is megemlítette h valakivel lefeküdni, abban sincs semmi, nem nagy dolog. Igen asszem így fogalmazott, h nem nagy dolog.
Szerintem rohadtul nem egyszerű és igenis nagy dolog, nagyon nagy dolog!!!
Őszintén? Nekem már volt nőm is, pasim is. Tehát nálam „tájékozottabb” embert nehezen találhatsz annak a terén, ha el akarjuk dönteni, melyik nem a bonyolultabb. Én a nőktől mindig az agyamat eldobtam, annyit játszmáznak, hogy az egyszerűen elviselhetetlen. A pasik ezzel szemben mindig megmondják, mit akarnak. Egy pasival mindig sokkal könnyebb, ha az alapokat nézzük. Hacsak nem rettensz vissza attól, hogy a pasid egyben a haverod is lesz (a csajod csak a legritkább esetekben lesz a barátod is, a legtöbb nő – legalábbis fiatalkorukban – sokszor inkább „meghódíthatatlanok” szeretnek lenni).
Komoly? Biszex vagy? Én is! Nem bánnám ha lenne csajom… 😀 Ha már pasi nem kell. 😀 😀
Komoly? Biszex vagy? Én is! Nem bánnám ha lenne csajom… 😀 Ha már pasi nem kell. 😀 😀
Igen, biszex vagyok. Én se bánnám, ha lenne csajom, csak a férjem nem örülne neki. 🙂
…a férjem nem örülne neki.
Hát h mekkora arc vagy!!!!
…a férjem nem örülne neki.
Hát h mekkora arc vagy!!!!
Nem, csak tapintatlan. De azért örülök, ha tetszem. 😉
Mára kaptam időpontot a pszichológushoz de nem mentem el mert megfutamodtam. Ennyit erről,hogy mennyire is akarok megváltozni..
Mára kaptam időpontot a pszichológushoz de nem mentem el mert megfutamodtam. Ennyit erről,hogy mennyire is akarok megváltozni..
Én is azon dilemmázom, hogy nem megyek el holnapután a pszichológushoz, úgyhogy teljesen megértelek.
Uhh én is mennyit kínlódtam az első előtt!! Minden bajom volt, csak elfutni akartam jó messzire. Soha talán nem voltam még ennyire feszült. Oldottam is egy kis piával…
Aztán, h mégse lett belőle aznap semmi, megkönnyebbültem. Azt a megkönnyebbülést gyerekek…
De aztán meg is bántam h elmaradt. Viszont lehet, jobb volt, az elsőt így is végigbőgtem.
Higyjétek el nem olyan vészes azért, mint ahogy elképzeljük. Igaz, azóta is minden alkalom előtt van bennem feszültség de sehol sincs a majdnem elsőhöz képest. Legalább egyszer meg kell próbálni. Én nagyon bánnám ha ebben is arra kéne gondolnom h mi lett volna ha.