Sziasztok!
Egy olyan kérdést szeretnék felvetni nektek ami már nagyon régóta fudallja a kíváncsiságomat, amely nagyon régóta érdekel…
Azt vettem észre, hogy a mentális betegségek stigmatizálása, evészavarok stb. minden nagyon soklétű társadalmi probléma.
Azonban azt kellett észre vennem, hogy az emberek mintha nem lennének vevőek a mindennapi stressz és megpróbáltatások mellett arra, hogy ezekben a komoly problémákban változások történjenek…Olyan mintha a semmitmondoság és a bugyutaság lenne a menő. Mintha azt „szeretnék” a legtöbben aki minél kevesebb fontos üzenetet közvetít…
Mi a véleményetek erről, illetve szerintetek mi lehet ennek az oka?
Apropó kérdezni akartam, hogy lenne-e igényetek egy Búratalira ahol elmegyünk és csinálunk valamit közösen, mondjuk mozi, kávé akár túrázás valami hasonló:D
Várom a visszajelzéseiteket!
Szerző:
Szia Milán, szerintem le is írtad a fő okát, annyi természetellenes stressz és egyéb éri az embereken a jelenlegi világban, hogy a legtöbbnek nincs szellemi/lelki kapacitása a témára. Könnyebb a könnyű utat járni, ebbe az általad felvetett témával való foglalkozás nem tartozik bele.
Szoktak lenni búra talik, legutóbb 2 hete volt.
Az ember nem más, mint egy fejlett agyú főemlős, azaz a tápláléklánc csúcsán álló mindenevő állatféle, melynek az egyes majomfélék közeli rokonai. Ha kérhetném, vallásosok kíméljenek!!!
Annyiban különbözik az állatoktól elméletben, hogy el tud vonatkoztatni, tud absztrahálni, azaz elvont módon gondolkodni, egységben gondolkodni, nagymértékben előre.
Azonban a média (influencerek, TV. rádió, az alacsony színvonalú netes oldalak, mint pletykalapok és életmódmagazinok és társaik, ill. a többi laikus, nem hozzáértő, ill. féltudományos oldal, mely tudományosnak tálalja magát stb.) agymossa, lebutítja népet, az oktatás pedig olyan siralmas színvonalú, hogy sok ember képtelen önállóan gondolkodni, és felismerni alapvető ellentmondásokat és logikátlan állításokat, következtetéseket, vagy csak önmagában logikus lenni.
Sok ember funkcionális analfabéta és nem képes értelmezni mondatokat, ill. megítélni, hogy mely információk viszonylag megbízhatóak és lehetőségekhez képest objektívek, s melyikek nem.
És sajnos bizony sok félrevezető információ kering, és hollywood-i filmekben, sorozatokban minden mentális betegség legrosszabb oldalát mutatják, ezért különféle általánosítások alakulnak ki, mert legtöbb ember nem fogja venni fáradtságot, hogy utánanézzen viszonylag objektív, hiteles és megbízható forrásból az adott állapotnak, személyiségzavarnak vagy betegségnek. Ehelyett inkább általánosítanak a félinformációk, féligazságok, vagy teljes tévutak alapján. Pl. minden border egy hisztérika, minden bipolár az olyan, hogy pörög, majd depibe zuhan, a depressziós döglik ágyban és sajnáltatja magát, a pánikos akaratgyenge – ezek társadalmi ítéletek, melyek égbekiáltó ostobaságok.
Illetve minden előítéletnek és általánosításnak egy olyanféle szerepe van, – mivel, mint már említettem, hogy ember egy fejlett agyú állatféle -, hogy védi a társadalmi csoportosulásokat/klikkeket oly módon, hogy nemes egyszerűséggel kiközösítik vagy elhatárolják maguk olyan társaiktól, melyek különböznek nagy mértékben ő értékrendjüktől, gondolkodásuktól, egészségi állapotuktól, gondolkodási beállítottságuktól, viselkedésmódjuktól stb.
Ohh valóban?:D Én szívesen csatlakoznék amennyiben van rá lehetőség!
Szia!
Igen, nagy gondolkodásaimban erre jutottam én is. Hogy könnyebb nem gondolkodni egyes dolgokon. A mentális betegségek pedig ameddig nem érintik az embert kvázi „sötét világ” szóval azt vettem észre erre meg végképp nem vevőek az emberek úgy amblokk.
Furcsa, mert más országokban sokkal nyitottabban tudnak beszélni problémákról. Jó lenne ha a magyar társadalom is megidnulna egy ilyen irányba.
Szia Elijah!
Teljes mértékben egyet kell veled értenem.
De számomra sajnálatos, hogy az emberek mennyire nem vevőek az új információra és a tudásra.
Sajnos a hollywoodi filmek illetve különböző médiák valóban nagyon hamis képeket alakítanak ki a legtöbb mentális betegségről. Ahogyan mondtad, az emberek nagy része pedig nem fog sajnos utána nézni, hiteles információból tájékozódni.
Köszönöm egyébként a kommentedet, jó érzés ilyen értelmes és kifejtős választ olvasni:)
Minden jót
BorderGuy Milán
Mely országokra gondolsz? :))
Nagynéném például Svájcban él és ott sokkal nyitottabban kezelnek súlyos mentális betegségeket is akár pl a skizofréniát is.
De föként a Nyugati országokra gondolok ahol azt vettem észre habár ott is léteznek ezek a problémák azért nyitottabb és befogadóbb a társadalom 🙂
Neked vannak hasonló észrevételeid?
Nem igazán, azt tudom hogy az ázsiai, arab és a velünk környező térségben még szarabb a helyzet. Kanadáról vannak jó benyomásaim, valószínűleg el is húzok arrafelé pár éven belül.
Én sok külföldi ismerőssel is beszéltem, akik szintén mentális, lelki betegek vagy személyiségzavarosak.
Elmondások alapján erre jutottam, ill. hiteles netes tapasztalatok, források, beszámolók alapján:
Afrikai kontinens belsejében sokakat kikötöznek egy épültben, mely nem kórház, csak egy lepukkant ház és csak minimális ételt-italt adnak. Hasonló vendégszeretet van arab országokban is, kivéve Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Algéria, Tunézia, ahol nagyon alacsony színvonalú, de nem állat módjára bánnak emberrel legalább.
Balkánban hasonló, mint errefele, csak még lepusztultabb minden eüs épület. Valamint sok balkáni területen lekötözik drogosokat elvonó alatt, és nem is néznek rájuk, ugyenez vészesen alacsony IQ-szint (mentális retardáció), súlyos pszichózis. súlyos állapotok esetén – lényegében úgy kezelik, mint rabokat lepukkant épületekben vidéki helyeken. Nagyvárosokban hasonló kezelés, mint itt nálunk, csak sokkallta lepusztultabb épület.
A legjobb és legemberségesebb hozzáállás mind emberek, mind orvosok és eü részéről Dánia, Svédország, Belgium, Hollandia, Norvégia, Finnország, Kanada, Ausztrália, Japán és USA északi területein van. Ezen helyeken van mindenféle terápia, támogatottan mindenki számára, nagymértékben hozzáférhetően: testterápia, táncterápia, csoportterápia, mentalizációs (ami itthon csak pár helyen van), dialektikus viselkedésterápia (ebből sincs sok itthon), dráma-, kognitív-, sportterápia, analitikus stb. van.
Egyszerre 4-et vagy 5-öt is támogatottan igénybe vehetsz.
Japán? 😀
Én szeretem Japánt és nagyon érdekel, szívesen mennék ki pár hónapra, sokmindent összeolvastam/néztem róla, de pozitív gondolatot az ottani hozzáállásról a mentális problémák irányába most először. Amit eddig tudtam az az hogy mindenféle „gyengeség” vagy az átlagtól való eltérés a végletekig el van nyomva és halálra van cikizve („a kiálló szöget beverik”). Az emberek nem beszélnek a problémáikról, már kisgyerekként sem szólhat semmit senki. Nem véletlen hogy mostmár társadalmi probléma a 6-10 évesek öngyilkossági hulláma Japánban. Lehetőségeid lehet vannak orvoshoz fordulni, csak a társadalom kiokádik magából ha megteszed.
Én hasonló véleményem vagyok:)
Szerintem az északi országokban például jó lehetőségei vannak azoknak akik meg szeretnének nyilvánulni a mentális betegségeik kapcsán, az állam támogatja őket. Ha jól emlékszem náluk olvastam arról, hogy állami öngyilkosság-megelőzési terveik is vannak. Ami szerintem tök szuper.
Japánon én is meglepődtem mert Dél-Koreával azonosítottam. ott pedig kegyetlen nagy tabu övezi a mentális betegségeket. Ahogy előttem írta valaki azt hiszem tnelis volt, rengetegen lesznek öngyilkosok a mentális betegeket pedig kiveti a társadalom magából.
Jó egyébként a hozzászólásaitokat olvasni, be kell vallanom ez a külföldre költözés dolog bennem is egyre többet megfordul/felmerül. Nekem rokonaim Svájcban, Angliában és Írországban vannak, úgyhogy nem zárkóznék el tőle, hogy világot lássak:DD
Nektek mi a véleményetek?
Igen, akkor jól emlékeztem, hogy te írtad ezt az öngyilkosságos dolgot a Japánoknál:D
Én egyébként hasonlókat hallottam róluk, van is egy erdő amelyet kimondottan az öngyilkosok erdejének hívnak, illetve a 80-as években ott volt a Yukiko szindróma ami röviden tömören annyi, hogy egy tehetségkutatóban híressé vált fiatal lány kiugrott Tokióban egy panelház sokadik emeletéről és szörnyethalt. Ez annyira megrázta a közvéleményt, hogy többen kezdték el utánozni és öngyilkossági hullám lett belőle.
Szóval szerintem azért Japánban elég nagy probléma az önkárosítás meg nem tudom, hogy a japán társadalom mennyire elfogadó…
Ja hát szeretik egymást utánozni, nem jó ám minden erdő. Vannak ilyen nagyobb hullámok de egy nagy hullám az egész, iskolás lányok egymás kezét fogva ugranak a metró elé, vagy le az iskola tetejéről, vannak üzletek amik olyan ruhákra, kiegészítőkre szakosodnak amik az önkárosítás esztétikájával foglalkoznak (pengés, injekciótűs, tabletta alakú ékszerek, összevagdosott plüss hello kittyk stb). Semmilyen elfogadás nincs, nem csak akkor vagy kirekesztve ha mentális beteg vagy, de már akkor is ha kimutatod az érzelmeidet. Nagyon érdekes szerintem hogy ez mire vezet a művészetekben, a rengeteg beteg dolog. Meg nagyon jó ba közbiztonság, de ha történik valami gyilkosság az viszont elképesztően kegyetlen, így is kijön az emberekből a nyomás. Illetve számomra a szélsőségesebb japán zenékben megjelenő elnyomott lelki dolgok érdekesek, de ez más téma.
Na megmondom ősziontén azt nem tudtam, hogy az önkárosítás már mint művészet is megjelenik náluk.
Azt dutam, hogy a közbiztonság nagyon jó és mindenki dicséri, de viszonylag sok japán sorozatgyilkosról lehet hallani akik elég sok embert eltettek láb alól tehát annyira nem egészséges a társadalom…
Lányok kézen fogva a metró elé…ez durva
Japán nem egy egységes ország, meg a többi se, ezért különböző területek eltérőek színvonalban.
De van olyan japám ismerősöm, aki vidéki, és nagyon jó ellátás – a Fukisihima-régióban lakik, konkrétan olyan helyen, ahol volt 2011-es tsunami, mégis sok részt már újjáépítettek, 30 éven felüli, direkt nem írnak neki sok gyógyszert, és volt olyan, hogy nagyon öngyilkos akart lenni, DE mégis terápia volt, nem befektetés és erős szedálás.
Nagyfokú perfekcionizmus jellemző Japánra, pl. olyan sztori is van, hogy öngyilkos lett egy vonatvezető, mert késett 1 percet vonattal….
A mai fiatalokra azért nem jellemző ez a nagyfokú perfekcionizmus, és bár eléggé merev hagyományok vannak mind ismerkedés, mind barátnő, barát szerzése és családjával való kompatibilitás szükségessége terén, meg el kell tudni tartani lányt, jóféle hírű iskolába kell járni, jó modorúnak kell lenni stb., azért fiatalok szórakozóhelyeken, egymás között, koncerteken felszabadultak. Továbbá vannak nem formális események, ahol bárki kikapcsolódhat társadalmi szabályok ellenére – kb. olyan, minthogy pihi van akkor, és nem kell ez a merev, tradicionális, hagyománytisztelő álarc.
Még kis falvakban is van alap kórház sok helyen, ill. kezdetleges pszichiátria, pszichológus.
Az öngyilkosság azon esetekben elfogadott, ha nem teljesítesz megfelelően munkahelyen, ha nem tudod azt elérni, amit apád mondott, hogy márpedig orvos legyél, akkor azt se bánják egyes szülők, hogy mint kudarc megölöd magad.
De ez sem jellemző minden egyes családra.
Japánt a kettősség jellemzi manapság inkább: kevés szabadidő, drága élet, merev hagyományok, DE mindezeken igyekszek manapság enyhíteni, feloldani stresszt mentálhigiénés felhívásokkal, programokkal, és olyan szórakozóhelyekkel, ahol mindenki kiélheti minden érzelmét, és leveheti elvárás alapján történő társadalmi álarcot.
Kanadának is van olyan kórháza persze meg régiója, ahol előfordult, hogy meghaltak sürgősségin, mert elég rossz volt ellátás – ország elmaradottabb régióiban. De nagyvárosok, fejlettek vidéki városok, mint Quebec, Ottawa, Torontó stb. ott biztos nem lesz ilyen.
Am ha hazánkat is megnézed azért, azért Szabolcs-Szatmár, ”Sorsod” Borsod, Hajdú-Bihar, Heves megye minősíthetetlen Pesthez meg nyugati országrészekhez képest. Én csak tudom, voltam már Pesten is, de sajnos alapjáraton Hajdú-Biharban kell lennem, és elmenni se tudok súlyos fizikai betegségeim miatt.
Példának okáért múltkor Debrecenben 8 órát vártam a javallatra, amivel házidoki írhat gyógyszert, meg két vizsgálatra, míg szegény pesti ismerősöm arra panaszkodott, hogy 2 – 3 órát várt.
ÉS Japánban pláne urbanizált, nagyvárosi meg nagyobb vidéki területeken nagymértékben harcolnak eme perfekcionizmus ellen, és sok fiatal el is utasítja, sőt vannak olyan rebellisek is, akiket nem érdekel családfő szava, mint ismi is, és digitális rajzait adja el neten. PErsze családfő mindig mondja, hogy engedetlen meg hogy semmirekellő, DE ő jól megél, köszöni szépen.
MErt itt a lényeg: még ha eléggé helyhez vagy is kötve, mint én, akkor is van net, amit fiatalok használnak is és ott kiélik maguk, meg már említett fiataloknak rendezett könnyed programokon, koncerteken, rendezvényeken.
Egyébként egy amcsi ismerős mondta, és másik is megerősítette, hogy USA déli, sivatagi és alsó-középső területein bilincsben viszik el azt, aki pszichotikus, öngyilkos akart lenni pszichiátriára. Az USA déli és sivatagi része mélyvallásos, konformista, elmaradott, ha valahol, hát ott kell elviselni mindent méltósággal. Valamint kis is néznek közösségből, ha nem mész templomba, és nem hiszel. Átnevelő táborba is vihetnek elég sok esetben délen és alsó-középen, ill. sivatagi területeken.
Sokan be is sokallnak, és elmennek északra, felső-középre meg keleti partra.
A legboldogabb amcsi ismerőseim a partmenti nagyvárosokban laknak (főleg California, itt konkrétan még ha egyszerű pizzafutár vagy is kapsz heti 1-szer, 2-szer, 3-szor pizzát, mint alkalmazott meg kis plusz költőpénzt fizetésen felül), ill. felső-közép és északi területeken élők (New Hampshire stb.).
Konkrét összehasonlítási alap és ismerőseim elmondása alapján alapjövedelem összege leszázalékoltaknak/dolgozóknak adott összeg északon és közép-USA-ban meg keleti partvidéken tízszer – tizenötször akkora, mint kis hazánkban.
És persze vannak a kifejezetten metropoliszok, nagy városok, ahol nagyon egyenlőtlen minden, a gazdagok, szegények eloszlása, kórházi ellátás színvonala kerületenként, minden – pl. New York, Los Angeles, Hollywood stb. Nem is szólva Texas-ról.
.
Az önkárosítás, komoly társadalomkritika, politikai bírálat, életfelfogás helyességének megkérdőjelezés adott helyen már szinte minden országban megjelenik ma youtube-nak stb. köszönhetően, még Kínában is – igaz, ez utóbbi helyen könnyen hűvösre tehetnek érte bizonyos időre.
Pl. van libanoni ismerősöm is, ott is szokták bírálni neten, pedig minden arab orszában kemény elnyomó rezsim van, és gyakran váltja egymást a sok elég kemény diktátor.
Dutyiba még nem került ezen ismi, de nincs kizárva, ott ugyanis nincs ekkora szólásszabadság.
Aljasabb módokon TV-ben is lejárathatnak, mint rendszer ellensége.
Konkrétan magyar irodalomban is van elég sok rendszerkritika:
József Attila, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály nyíltan, Arany János burkoltan.
Ha még igazi zavaros, nihilista, felkavaró, morbid novellákat akarsz, akkor ott van Csáth Géza.
Manapság meg magyar youtube tele van mindenféle kritikával, nem nehéz találni,
A youtube meg a vérző szemű, vérkönnyeket síró gótikus angyalok hona volt, meg olyan embereké, akik mutogatták vágásaikat 2007 – 2012 között.
Ma már legtöbbet levették onnan, de net bugyraiban azért még megtalálható sok más oldalakon.
Köszi szépen ezt a hosszú választ, én élvezettel olvastam végig, nagyon sok hasznos infót tartalmazott.
Végülis örömmel vettem, hogy azért Japánban sem jellemző az öngyilkosságig hajszoló oerfekcionizmus minden területen, sőt. Az orvosi ellátás pedig ezek szerint átlagon felüli.
Igen Kanadán nem lepődtem meg, Ausztráliáról is olvastam történeteket miszerint a belsőbb szinte afrikai szegénységben élnek az emberek ami felettébb érdekes a világ egyik leggazdagabb országában.
Nekem személy szerint amerikának is inkább az Új-angliai része (New Hampshire, Vermont, Maine) színpadiasabbak valahogy nekem teljesen átjön ez a vidéki hangulat rajtuk keresztül:D