2015 januárjában x kg voltam. Mikor kijöttem a kórházból, a környezetemben sok ember figyelt arra, hogy mit eszem, és mennyit. Konkrétan tuszkolták belém az ételt… Egyre többet ettem. Elhittem, hogy nekem ez kell. És tényleg belátom, hogy ENNEM KELL. Tényleg jobban eszek már, mint akkor.
Most több vagyok 3 kilóval, de még mindig a sovány kategóriában, 18.1-es bmi-vel. Viszont … félek. Nagyon félek. És itt beszélek róla először. És fura ez az érzés, de félek, hogy elvesztem az „anorexia” jelzőt… Nem szó szerint. Mert bár tudom, hogy nem kéne hozzá ragaszkodnom, mert az anorexia egyáltalán nem kedves, egyáltalán nem jó, kifejezetten negatív dolog. De nekem vékonynak lenni azt jelenti, hogy törékeny vagyok. Hogy vigyázni kell rám.
Eszek, és hányni tudnék magamtól…
Szerző:
