teljesen, totálisan magam alatt vagyok
Zoliról van szó
szombaton element egy kislányhoz Soltvadkertre
a büntetése ellenére elengedtük, ugynis büntiben van, mert az angoltanárnőhöz félig bepiálva ment a különórára
ez már egy hónapja volt, és az volt a bünti,hogy márc. 15.-ig nem mehet sehova
ennek ellenére ez volt a harmadik eset,hogy elngedtük, mert annyira könyörgött, hogy hát kislánnyal talizik, ne tegyünk kesztbe neki
jó,rendben van
ez szombaton volt
péntek este együtt néztük meg a busz menetendet a neten, és megállapodtunk, hogy azzal a busszal jön haza, amelyik olyan 6 óra körül indul
7 óra előtt kapom Anyától a telefont, miszerint kimaradt a busz, és Zoli ott fagyoskodik már 2 órája a megállóban Solton
na, hívtam az apját, hogy most mi legyen
mert állítólag ez volt az utolsó busz, ami állítólag nem indult
na, az apja öltözött,hogy indul érte, de úgy gondoltuk, hogy megint átvágta a fejünket,ugyanis eddig mindig ez volt, hazudott össze-vissza
ekkor kiderült, hogy mégiscsak jött valami busz, és arra felszállt, úgyhogy csak az itteni végállomásra kellett kimenni érte
a férjem tajtékzott
okkal, hiszen eddig mindig minden esetben hazudott, hogy mikor miért késik, és utólag kiderült, hogy őt nem is érdekelte a dolog,hogy időre haza kéne érnie, elszórakozta az időt, itthon meg beállított valami hasonló mesével
persze a apja itthon lerohanta és ordított vele
ekkor a Zoli felpattant és artikulátlan hangon azt ordította, hogy „gyűlöllek, utállak, nem vagy többé az apám, elegem van belőled, soha többé nem akarlak látni”
erre prsze a férjem is bepörgött, lelökte az kerevetre, és még ő szorította ökölbe a kezét az apjára, közben tovább üvöltött, és válogatott piszkosságokat ordított
én elkezdtem bőgni, bozalmas volt ez az egész, erre F., meg a Márkó be akartak tuszkolni a szobába, hogy ne lássam, nehogy rohamom legyn, de ez a túlféltés most elviselhetetlen volt, szegényekre jól rákiabáltam,hogy hagyjanak már
később kiderült, hogy valóban kimaradt az a busz, és lehiggadtak a kedélyek, és megpróbáltam megmagyarázni a Zolinak, hogy ha valaki folyton farkast kiált (az ő esetében állandóan hazudik) a végén már azt se hiszik el, ha véletlenül igazat mond
sajnos ez a Zoli részéről csak megjátszás volt, ugyanis vasárnap átjött az apja, és ahogy meglátta, az a lenéző pillantás, ahogy ránézett, és behátrált
mondta neki a férjem, hogy „tessék, ha így nézel rám, nyugodtan köpj le”
erre a Zoli azt mondta, hogy „sajnos nem tehetem”
tegnap este átjött Anya, azt akarta, hogy Zoli költözzön hozzá, ő perse kézzel-lábbal tiltakozott, viszont Anya új szabályokat hozott, és megmondta neki, hogy 2 hetet ad arra, hogy normális legyen
ha nem, akkor nincs választása, költözik
tudni kell Anyáról, hogy nagyon kemény kezű asszony
viszont ha egész héten normálisan viselkedik, akkor hétvégén bemehet a városba
amikor elment Anya, Zoli közölte, hogy én nem is akartam őt megszülni, én is gyűlölöm őt, örülök,hogy el van tiltva a barátaitól, direkt kínozom ezzel, és csak biológilag vagyok az anyja
szombat óta csak sírok
éjjel-nappal ez jár a fejemben
annyiszor próbáltunk szépen, felnőttesen beszélni vele, hiába
próbáltuk büntetni, az se használt
nem tudom,mi lesz így
nagyon el vagyok keseredve
Szerző:
Szia, nehéz anyának lenni…
De a bünti sosem igazán válik be.
És ha levelet írnál neki? vagy egy képeslapot? hogy nagyon szereted őt? és ne haragudjon….????
még a legdühösebb és legkéteségbeesettebb embereket is meg lehet szelidíteni ezekkel a varázsszavakkal. És még ha nem is hiszi el, valahol mélyen a lelkében félve elraktározná őket – és talán évek múlva értené meg….
én érzme, hogy szereted őt nagoyn. és azt is, hogy a szíved mélyén megbántad, hogy nem hittetek neki.
mindenki tévedhet. gyereket nevelni nem könnyű feladat.
öleléssel
a.