Hibáztál már? Persze, hiszen mindenki hibázott már! És mit gondoltál saját magadról? Legyintettél és azt gondoltad, hogy minden hiba a javadat szolgálja, vagy elbújdostál volna szégyenedben? Ha ez utóbbiban magadra ismersz, akkor ez a bejegyzés neked szól!
A szorongó emberek szeretnének tökéletesnek látszani, mert azt gondolják, hogy így elkerülhetik a szidást, büntetést, megszégyenítést. Ennek elérésére két lehetőségük van: az egyik, hogy nagyon magas elvárásokat fogalmaznak meg magukkal szemben, aminek megpróbálnak megfelelni, a másik pedig, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne hibázzanak. Ez utóbbi esetben csak az jár a fejükben, hogy minden feladatukat úgy kell ellátni, hogy az hibátlan legyen. Lehet ez egy összeadás elvégzése, egy vacsora megszervezése, egy randi, mindegy, csak makulátlan legyen minden. A hiba elkerülése érdekében hosszasan készülődnek, többször ellenőrzik a részleteket, ellenőrzik saját magukat. A feladat elvégzésével, vagy az esemény lezárultával nagyon erősen szoronganak, hogy vajon a többiek, hogyan értékelték a teljesítményüket, és bíznak benne, hogy a legjobb kép alakul ki róluk másokban.
Olvass tovább:
http://neszorongj.elmedoktor.hu/eletmod/mentalis-csapdak/menatlis-csapda-nem-szabad-hibaznom/
Szerző:
Nem olvastam el a teljes cikket, de jónak tűnik. Régebben jellemző volt rám, ez a mindenkinek megfelelés vágy, mostanában egyre inkább tudom élvezni is az életet, akkor is ha nem minden „tökéletes”. Persze nagyon nehéz megszokni azt, hogy vannak hibáink, de rájöttem, fontosabb az hogy az ember jól érezze magát a bőrében, és nem az számít hogy mindenben makulátlan legyen. Néha még a kisebb hibák vonzóak is lehetnek… azért még mindig hajlamos vagyok sokáig készülődni ha megyek valahová, és megpróbálom a legjobb formámat hozni, ha valakivel kontaktban vagyok. De rájöttem, még aki mindent meg is tesz a „tökéletesség” érdekében, az sem lehet „tökéletes”. Azt hiszem a lényeg az, hogy próbáljunk meg lazák lenni, és természetesek. 🙂
Kedves Harmony!
Ebben csak egyetérteni tudok veled. Akárhogyis, az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat és ne állítsunk magunkkal szemben túl nagy elvárásokat. Ha boldogok leszünk (legalább egy kicsit 🙂 akkor úgyis minden könnyebben fog menni.
Persze „könnyen” leírom ezeket itt, de sajnos a valóságban talán túl sokat is adok arra, hogy mások mit gondolnak rólam. Rossz szokás ez, amelytől próbálok megszabadulni.