Nos, ez kellőképpen „felvidított:”
http://szakitshabirsz.blog.hu/2011/05/20/menekulj_a_borderline_lanyoktol
🙁
Szerző:
Blog kommentek: 1081Blog bejegyzések: 45Regisztráció: 20-05-2011
„Menekülj a border-lánytól”
Tovabb motoszkal az agyamban meg valami . Nagy kulonbsegek vannak azert a ferfiak es a nok kozott . A ferfi mindig a kenyelmet es a biztonsagot valasztja vegul , mig a no mindenre kepes azert akit szeret . Rengeteg no szenved embernek nevezett allatok miatt , akik naponta mata reszegre isszak magukat es okollel osztjak a kulturat meg az inteligenciat a csaladban . A no marad . Arra hivatkozik , hogy a gyerekek meg a lakas , meg egyedul nehezebb lenne , kozben az egesz csalad mar egy idegroncs . A legtobbje azert csinalja mert szereti azt a ferfit es remenykedik benne majd csak egyszer valamikor…………..
az eszevel pedig felfogja , hogy ilyen soha nem lesz
egy no mindenre kepes azert akit szeret ,es tur es tur ……………a ferfiak altalaban a kenyelmes megoldasokat valasszak szinte mindig
ja es szamomra meg egy fontos dolog , az igaz szerelem eosebb a betegsegnel , istennel a demonioknal a halanal es barmilyan kepetelenseg beismerni de erosebb onmagunknal
Olyan beteg vagyok , de most szakadozok eppen a nevetestol . Az utolso hozzaszolast el kell olvasni Fatum reszerol . Szoval ha egy ferfi el igy koszban a mosatlanban es osszevissza el szerelmi eletet , az nem Borderline hanem csak egy atlagos normalis him . Azt a mindenit ebben tenyleg van valami . Egyetertek .
Nem tudok neked tanacsot adni , csak leirom a sajat velemenyemet ha nem haragszol erte . Szamomra a ferfi ott kezdodik aki nem fel megvallani az erzeseit es adott esetben nem fel attol , hogy megmutassa , hogy neki is vannak konnyei . Ez igazi ferfi , mert az ilyen nem fel semmitol. Ha szerelem egyoldalu az egy megalazo ertelmetlen szenvedes annak akit nem szeretnek ugyanugy mint ahogy o szeret . Ha viszonzott szerelemrol van szo , es az egyik fel megsem akarja elkotelezni magat , az belso ingatagsagot es bizonytalansagot sugall. Most akkor van megint egy fucsa helyzet , megpedig az egyenlotlen eroviszonyok . Gondolod azt , hogy szamodra egy megfellelo partner aki bar szeret megsem tudja eldonteni mit akar ? mikozben te szilardan tudod , hogy vele akarsz lenni . Ez a partner nem keves neked ? Vagy ha megis sikerul es elhataozza a magat a masik fel is , akkor mi a garancia arra , hogy nem lesz ugyanilyen bizonytalan a hetkoznapokban is . ……….es akkor megint szenved mindenki……..?Ezek a gondolatok jutottak eszembe , persze lehet teljesen mas a helyzet es en latom homalyosan .Meg mindig tartom magam ahoz , hogy az oszinte erzelmek erosebbek mindennel . Neki most melletted lenne a helye.
ja es szamomra meg egy fontos dolog , az igaz szerelem erosebb a betegsegnel , istennel a demonioknal a halalnal es barmilyan kepetelenseg beismerni de erosebb onmagunknal.
Én is így gondolom. Ha két ember őszintén szereti egymást, akkor basszus semmi se állhat az útjukba! Úgynevezett „betegségek”, vagy „mentális zavarok” sem.
Ha meg az egyik fél nem szereti igazán a másikat, akkor meg abból úgyse lesz semmi, akkor az ígyis-úgyis egyenlőtlen, igazságtalan helyzet.
Hasonlókat éltem meg én is az exemmel (de utálom ezt így), mint a történet szereplői, persze van néhány különbség: neki én voltam az első, vö. nem volt házas, én rendet+ tisztaságot tartok, nem élek undorító körülmények között stb. Persze ez egy Szűznél természetes. 🙂 Általában én pakolok mások után, sőt volt aki kb. azért „tartott”, hogy takarítsak. Akkor szeretek a legjobban takarítani, amikor épp vizsgákra kéne tanulnom, ez a kedvenc pótcselekvésem. A gond az, hogy még mindig szeretem az ‘exemet’. A kapcsolat mégis úgymond ‘miattam’ ment tönkre. Az én ‘betegségem’, hűtlenségem, idegbeteg rohamaim, öngyilkos kísérleteim, elviselhetetlenségem miatt. A fiú meg bipolárisnak van címkézve,ő is járt pszichológushoz, tele van szorongással,komplexussal stb. De a környezetünk persze rám terhelte ezt az egészet. Hogy én ‘tönkretettem’ őt, elviselhetetlen rohadt k*va vagyok, aki őt nem érdemli meg. Irtózatosan szenvedtem (szenvedek most is), pluszban még a bűntüdat, meg hogy mindenki azon drukkolt körülöttem, h mikor szakítunk már. Nos, ez olyan kb. 3 év múlva be is következett. (Aránylag jól bírtuk:).
Szeretem őt. ÉS nem azért csaltam meg, mert nem szerettem!! Akkor is szerettem, most is, pedig volt azóta már több ‘kapcsolatom’, legtöbbje ilyen kavarás-keverés, sok futó kaland stb. Ő is szeret, azt állítja nálam szebb-okosabb-értékesebb lányt nem fog találni, de nem tudja elviselni, hogy miután becsukja az ajtót arra kell gondolnia, hogy most éppen üvöltve sír, akit szeret, hogy rettegnie kell, mikor ölöm meg magam, hogy jeleneteket rendezek az utcán, stb. Átküldtem Neki is ezt a sztorit, a meglepően sok hasonlóság miatt, de nyilván nem azért tettem, h higgye el és vegye készpénznek, ijedjen meg, meneküljön el, és írjon le engem örökre- gondoltam hátha eszébe jut, h mi esetleg csinálhatnánk másképp, és velem (velünk) csak azért se így fog történni! Szerintem igenis lehetne másképp is. Én nem fogok erre a sorsra jutni! Nem akarok egy lenni a sok ezer ilyen „beteg” közül, akinek sose lesz normális kapcsolata! Viszont így, hogy mostanság hol ezzel, hol azzal alszom, közben csak Őt szeretem és csak Rá gondolok, ez se perspektíva. Élvezetbe menekülök és legalább addig se érzek. Mármint a szerelmet, fájdalmat, meg ilyeneket.
Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Nyolcvanadik pszichológus? Hatszázadik terápia? Ötszázadik gyógyszer? Ha naponta bevennék egy rohadt szem gyógyszert, úgy már elviselhető lennék a világ számára???? Egy belassult, lenullázott zombinak kell lennem ahhoz, hogy bárki is szeressen???:( Csak akkor lehetne újra normális kapcsolatom? Szedtem én már sokféle gyógyszert, egyik se segített. Viszont sikerült jól elcsesznem az egyetemi éveimet, mert napi 12 órákat aludtam és képtelen voltam tanulni. Kis csavar a sztoriban, hogy Neki azóta nem volt más lány az életében. Mi meg kb. hetente találkozunk, olyankor minden olyan gyönyörű, az elválás pedig iszonyatos. Ő azt állítja, h addig nem ‘járhatunk’ mi újra, amíg ő nem ‘tapasztal’ más lányokkal is. Engem nem zavarna, ha más lányokkal is lenne, tőlem akár „meg is csalhatna”, csak legyen velem, csak szeressen engem!
Mit kéne tennem? Várni a soromra? Hátha egyszer??? Mert az igazi szerelem győzedelmeskedni fog? Vagy soha többé nem találkozni vele, hogy ne legyen „kihasználás”? Képtelen vagyok beleszeretni másba. Viszont a magányt is nehezen viselem, és akkor jönnek azok az úgynevezett „kalandok”, amiket nagyrészt utólag megunok, vagy megbánok.
Torles
Hát….. ezen ledöbbentem.