Lappangó mocsárban hangtalan fájdalom. Zúgó kereszttűz viharos napokon. Álmok. Álmok. Álmok szüntelen. Más világból köszön fel a nemlétező nincsjelen. Megtorpant jövő, elfásult képzetek, nincs mivégre nincs tovább, nincs többé Veled. Gyakran házról házra járt, otthontalan madár. Nem érezvén hol lakát, csak járt s járt tovább. Mégis. Most hogy minden szertefoszlott, nincs kiút a gyászból, végletekig hajszolt fájdalom, önsorsrontó gyilkos tetthalom. Fáj. Fáj a meleg napsugár. Fáj minden emlék. Fáj, hogy reménykednék. Volt jövő, s nincs tovább. Végetért, s itt vége már. Minduntalan egyre kérdem, ugyan mégis mivégre, miért kellett így élnem? Miért nem enged fájdalomhalom, miért fontosabb a borzalom? Kínok között kelni fel, már csak a rutin hajt s az, mi nem veszik el. Nincs cél, nincs jövő csak a gyász, bűntudattól fájó múltharapás. Vérben izzik szívem, látom mit veszítettem. Vérben patakzik már a könnyem, rájöttem, mit tettem. Gyötrelem és kínhalom, most nincs, nincs irgalom. Szenvedek s csak hallgatom. Hallgatom bánatom. S közben érzem, érzem fáj. Fáj Neked is az árulás. Nincs értellme, nincs jelen. Csak vagyok, csak létezem.
Szerző:
Ha fiatal vagy, kihevered, és lesz más. Én már középkorú voltam, és 22 éve nem heverem ki.
Nem hiszem, hogy ezt valaha kiheverem. Maximum átalakul majd idővel. De nem tudom, hogy ez mikor és hogy fog megtörténni. Hatalmas a fájdalom, amit érzek és azért, mert nem vettem észre ott és akkor. Buta voltam és vak. És nagyon bánt, hogy így alakult. Mert nem kellett volna így történnie, de képtelen voltam bízni magamban.. de legalább az életben ezen időszak alatt megtapasztaltam mit jelent a boldogság és mi az, ami igazán fontos. De bár ne kellett volna ezt így megtapasztalnom..
Sajnálom, hogy Neked is fáj még. Nem hiszem, hogy el lehet engedni az embereket, emlékeket. Hisz mindenki valamennyire a részünkké válik, miután találkozunk velük. Nem tudjuk elengedni. Mert egykor fontos volt és velünk volt. Inkább elfogadni kéne valahogy. Magunkévá tenni azt, amivel többek lettünk általa, hogy ismertük. Mindenki hozzánk ad valamit. Örülnünk kéne, hogy megtapasztalhattuk azt, ami most lehet, hogy iszonyatosan fáj. De bízom benne, hogy idővel minden átalakul és egy mélyebb érzéssé válik. Fájni mindig fog. Ezt szerintem nem lehet elengedni. Kitartást kívánok és sok erőt!
Fejtörést okozol,mert ha az én pár mondatomra azt írtad,hogy gyönyörű akkor azt hogyan lehet fokozni?
Csodás,mert légies,de közben mélységesek is a mondataid.
Kitartást kívánok kedves,dobozkapitány!
A te írásod valami igazán szépet de egyben fájót fogalmazott meg számomra. Ezért is mondtam, hogy gyönyörű. Szebben nem lehetett volna leírni azt az érzést, amit bennem keltett.
Érdekes, hogy csodásnak nevezed a sorokat, amiket írtam. Nem igazán az, ami mögötte van s a légiesség is elég érdekes. Más szemszögbe helyezi az írást számomra is és ez elgondolkodtató, de azért tényleg tudom mi van mögötte.
Köszönöm kedves Borostyán a jókívánságodat!