A múlt héten xy innen üzenetben kérdezte hogy vagyok. Jól esett. Legalább egy illetőnek feltűnik hogy eltűntem. Üzenetet nem írok mert esélytelen. Cseten se mert esélytelen. Ha elkezdeném mondani túl pörög minden…nincs annyi kibaszott karakterszam. Az FB cseten is van a 0, van a rohadt oversharing amit senki nem tud feldolgozni… még kevésbé válaszolni. Közte nincs. Csak az űr.
Persze nekem meg egy két emoji nem elég. Írnék itt cseten ?? Mi a faszt tudnék beleszólni? Csak olvasom és olvasom és beterit. Szóval írok itt. A senkinek. Írok az FB BPD / BIPOLAR csoportba….éjjel sírva teljesen össze omolva. Megyek valamire? Nem. Validaljuk a másik érzéseit. Ne agyald túl. Na itt töröltem ki az egész éjjeli bejegyzésem pakk volt nincs. Lehet olvasni fotózni takarítani itt a kutya…az este filmet néztem online. Terelés .Aztán csak feküdtem az ágyon és bennem volt az összes szám szerint 3 esti gyógyszer és ott omlottam be az ágyban….
Zokogtam. Kurva rosszul voltam. Érzésekrol írtam. Maga alá taszított a hullám a pszichológussal kapcsolatban mert jövő héten egy nappal és egy órával később kell mennem és egy apró változás és kiborulok. Tudja a pszichológusom hogy vannak erős fantáziáim a halálról…. Féltem őt hogy meghal most ott tartottam hogy egy balesetben hal meg….jövő hét szerdáig.
Irreális. Fantázia. Szeparacios szorongás. Sőt regresszio egy plüss nyúllal.
És baszki ennyi a hozzá fűznivalo. Ne agyald túl. Ha meg megint impulzív lennék azt mondanám ebből a csoportból is kilépek…
Kezdődik úgy hogy Messenger en tiltom sorban, mindenkit .. persze olyat akivel jóban vagyok vagy voltam…tuti nem értik. Azt meg még kevésbé értenék ha visszavennem őket és az egyetlen zavar és trigger miatt újra letiltanam… Ép ember nem tud a kattant agyammal mit kezdeni. De mikor órákat…nem is kell órákat várni …ha szarul vagyok percekig se bírok várni.
Annyira szar volt éjjel hogy egyetlen embert feloldották … Izé. Ő most nincs tiltva…egy jó ideig le volt .,, fél év minimum szarban voltunk. Most vissza… szóval…egy kolléganőm aspergeres autista szóval ha én túl porgok és regényeket írok mármint 3 kurva hosszú cset üzenet max elolvassa de nem tud reagálni. Megjegyzem más se mindig tud értik érzik mi van velem de a kurva hosszú regényeimre no válasz. Asszem én vagyok másokkal inkompatibilis…nem passzolunk.
Tündérhegyen az analitikus csoportban leallitottak ha pörögtem visszajeleztek kiderült hogy meg se hallom…de a szüleim is tutik. Azok is egyszerre pofáznak hozzám de mondhatom hogy csá. Élő terápiás csoportban ha jó a terapeuta vagy épp ketten, irányítanak jeleznek mit teszek meghallom nem hallom és van irányított interakció, ez írásban felborul. Vagy a 0, szarul vagyok, vagy a minden az meg legtöbb embernek sok és feldolgozhatatlan szóval semmi okom leakadni hogy semmi reakció…
Csak mikor épp maga alá tol a hullám jó lenne valakivel beszélni de esélytelen.
Az aspi kolléganőm is tudta hogy gáz van velem de egész este az operett fesztiválról és Oszvald Marikarol és a cigány zenéről volt szó és én mint a legjobb kaméleon színt váltottam és félre dobtam hogy szarul vagyok ne mindig ez legyen…és legalább valakit éjjel utol érek és szól hozzám…és akkor félre a szarjaim már két nyugtató volt bennem de közben poenkodtunk hogy mi van a híres Hortobágyon megakadt a szemem egy barna lányon 😃
Úgyhogy leszarom… borderline és az enyhe bipoláris…és majd így egyedül… mindig… mindennel..
Mert bárkinek is írni…mégis minek????
Szerző:
És ha főleg magadnak írnál? Olyan napló formán. Másoktól függeni nem jó, hogy ki olvassa és mit gondol meg ilyenek. Mármint, amennyi átlátok belőle. Én nagyon sokáig írtam nagy olvasottságú játék magazinokba 1993-4től kezdődően. És tudom, hogy akkor voltak a legjobb cikkek, ha nem arra gondoltam, hogy milyennek találják az olvasók, majd mit írnak vissza a levrovatba meg a fórumokon. De persze nem akarok okoskodni.