Megint kerülget… de nem hagyom magam

 

Pár hete vannak jelek, hogy egy újabb lecsúszás kerülget   /Kronikus  unipoláris depressziós vagyok/. Mintha  az addig nagyjából stabil világom időnként picit megrezzenne. Apró földmozgások. Külső okokról nem tudok.

Mik a jelek?

Furcsa álmok, zaklatott alvás, szokatlan kételyek, félelmek hétköznapi helyzetekben, mélységes unalom máskor kedvelt dolgok  kapcsán,  zavar,szégyen ok nélkül, alaptalan félelem hogy a felnőtt gyerekeimet megbántom  és terhükre leszek,,költekezés értelmetlenül, fizikai panaszok pl., érthetetlen erős lábfájás, túlevés, a tér, az ismerős környezet, az emberek gesztusainak váratlanul idegenné válása.

 Már sokszor megtapasztaltam hosszú depis pályafutásom során, hogy ilyesmikkel kezdődik, igaz ebből nem mindig lesz igazi mélyvölgy, néha ahogy jön pár hét után elmúlik. 

Régebben abban bíztam vakon, hogy ha egyszer rendbejöttem, soha nem fog előjönni. Ma már tudom, hogy  a sokadik kiújulásnak lényegében 100 % a valószínűsége,  De lehet mérsékelni a lecsúszást, és gyorsítani a kilábalást.

Most is ezzel probálkozok.

Kedvenc szerzőm Richard O’Connor, maga is krónikus depressziós és pszichológus, szerint  az önmagaddal való törődés lépései:

* Heti 3-4 minimum félórás mozgás/erős gyaloglás, kocogás, biciklizés tánc, torna stb/

* rendszeres egészséges táplálkozás 

* kiegyensúlyozott, elegendő alvás

* szeresd ápold a testedet, pl. megfelelő testi higénia, masszázs,

* mérsékelt alkohol és zéró drogfogyasztás

* a semmittevés elkerülése

* a képernyős tevékenység és a bulvársajtó fogyasztásának erős korlátozása

*tarts távolságot a destruktív emberektől és helyzetektől

* meditálj vagy imádkozz naponta, folytass  őszinte beszélgetéseket

*gyakorold a humort

* keress okot naponta  a büszkeségre

* vedd észre, ha bókot kapsz, megdícsérnek

* ha kerülget a depressziós magadba merülés és rágódás, azonnal kezdj bele valami konkrét tevékenységbe

* keress támogatókat – családtag, barát, sorstárs, akihez  a bajban fordulhatsz

* keresd és becsüld a kis örömöket, és meglepetéseket

*  állítsd magad minden nap új kihívások elé,,pl új készségek megtanulása

 

Mit csinálok konkrétan?

Napi tennivalóimat pontokba szedem és a falitáblámra  felírom, amit elvégeztem kihúzom, ez nagyon jó érzés tud lenni!

Nem nézek tévét, nem hallgatok híreket, viszont  a köztes időkben, amikor nincs más munkám  olyan zenéket hallgatok, amik felpörgetnek, energikusak  pl Chuck Berry nagyon jó és vidám meg humoros és az ifjuságomat is felidéz.

Az internet a munkámnak is része, ezért azt használom, de a „bolyongást” most erősen korlátoztam.

Két kutyával és két macskával élek. A terapeutákat leszámítva nem szoktam élő emberrelbeszélgetni a betegségemről. Az állataimmal viszont szoktam. Amióta ezt nem tartom cikinek,  ez is sokat segít. Most is elmondtam nekik, hogy anyátok kicsit szarban vagyok, vigyázzatok rá.

 A titokzatos lábfájásom miatt szokásos kocogásaim fel vannak függesztve, de gyönyörűen süt a nap, mindjárt megyek is ki. Amúgy inkább maradnék,  ez a lopakodó depi, de  akkor is megyek!

beteszem  a végére Chuck Berryt a Ponyvaregényből ettől legyen nektek is jobb

kedvetek!

http://www.youtube.com/watch?v=L5J2eygNmi0&feature=related

Ne hagyjátok ti se, hogy ez a k… depi győzzön’

Szerző:

Belépett: 13 év

imdepressedtoo

Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 4Regisztráció: 24-01-2011

2 gondolat erről: “Megint kerülget… de nem hagyom magam”

Írj megjegyzést

Megint kerülget… de nem hagyom magam

 

Pár hete vannak jelek, hogy egy újabb lecsúszás kerülget   /Kronikus  unipoláris depressziós vagyok/. Mintha  az addig nagyjából stabil világom időnként picit megrezzenne. Apró földmozgások. Külső okokról nem tudok.

Mik a jelek?

Furcsa álmok, zaklatott alvás, szokatlan kételyek, félelmek hétköznapi helyzetekben, mélységes unalom máskor kedvelt dolgok  kapcsán,  zavar,szégyen ok nélkül, alaptalan félelem hogy a felnőtt gyerekeimet megbántom  és terhükre leszek,,költekezés értelmetlenül, fizikai panaszok pl., érthetetlen erős lábfájás, túlevés, a tér, az ismerős környezet, az emberek gesztusainak váratlanul idegenné válása.

 Már sokszor megtapasztaltam hosszú depis pályafutásom során, hogy ilyesmikkel kezdődik, igaz ebből nem mindig lesz igazi mélyvölgy, néha ahogy jön pár hét után elmúlik. 

Régebben abban bíztam vakon, hogy ha egyszer rendbejöttem, soha nem fog előjönni. Ma már tudom, hogy  a sokadik kiújulásnak lényegében 100 % a valószínűsége,  De lehet mérsékelni a lecsúszást, és gyorsítani a kilábalást.

Most is ezzel probálkozok.

Kedvenc szerzőm Richard O’Connor, maga is krónikus depressziós és pszichológus, szerint  az önmagaddal való törődés lépései:

* Heti 3-4 minimum félórás mozgás/erős gyaloglás, kocogás, biciklizés tánc, torna stb/

* rendszeres egészséges táplálkozás 

* kiegyensúlyozott, elegendő alvás

* szeresd ápold a testedet, pl. megfelelő testi higénia, masszázs,

* mérsékelt alkohol és zéró drogfogyasztás

* a semmittevés elkerülése

* a képernyős tevékenység és a bulvársajtó fogyasztásának erős korlátozása

*tarts távolságot a destruktív emberektől és helyzetektől

* meditálj vagy imádkozz naponta, folytass  őszinte beszélgetéseket

*gyakorold a humort

* keress okot naponta  a büszkeségre

* vedd észre, ha bókot kapsz, megdícsérnek

* ha kerülget a depressziós magadba merülés és rágódás, azonnal kezdj bele valami konkrét tevékenységbe

* keress támogatókat – családtag, barát, sorstárs, akihez  a bajban fordulhatsz

* keresd és becsüld a kis örömöket, és meglepetéseket

*  állítsd magad minden nap új kihívások elé,,pl új készségek megtanulása

 

Mit csinálok konkrétan?

Napi tennivalóimat pontokba szedem és a falitáblámra  felírom, amit elvégeztem kihúzom, ez nagyon jó érzés tud lenni!

Nem nézek tévét, nem hallgatok híreket, viszont  a köztes időkben, amikor nincs más munkám  olyan zenéket hallgatok, amik felpörgetnek, energikusak  pl Chuck Berry nagyon jó és vidám meg humoros és az ifjuságomat is felidéz.

Az internet a munkámnak is része, ezért azt használom, de a „bolyongást” most erősen korlátoztam.

Két kutyával és két macskával élek. A terapeutákat leszámítva nem szoktam élő emberrelbeszélgetni a betegségemről. Az állataimmal viszont szoktam. Amióta ezt nem tartom cikinek,  ez is sokat segít. Most is elmondtam nekik, hogy anyátok kicsit szarban vagyok, vigyázzatok rá.

 A titokzatos lábfájásom miatt szokásos kocogásaim fel vannak függesztve, de gyönyörűen süt a nap, mindjárt megyek is ki. Amúgy inkább maradnék,  ez a lopakodó depi, de  akkor is megyek!

beteszem  a végére Chuck Berryt a Ponyvaregényből ettől legyen nektek is jobb kedvetek!

 

Ne hagyjátok ti se, hogy ez a k… depi győzzön’

Szerző:

Belépett: 13 év

imdepressedtoo

Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 4Regisztráció: 24-01-2011

Írj megjegyzést