Volt néhány jó éjszakám, a nappalok így kellemesebben teltek, energikusabb voltam, a nap végén is könnyűnek éreztem magam, nem volt az rohadt kimerültség. Aztán elkezdtem visszacsúszni az állandó fáradtságba – nappal majd leestem a székről, már három kávét is letoltam délig, aztán éjjel meg csak fekszem, és hiába próbálom kitolni a lefekvés időpontját, hogy legalább ne forgolódjak órákig – azért éjféltől hajnali 2-ig simán megy az őrlődés, villany felolt, pakolok kicsit, villany leolt, de pár perc múlva kimegyek a konyhába inni, aztán vissza, olvasok a Kindle-n pár percet, emailt írok és így tovább. Csütörtökön már éreztem, hogy ki fogok purcanni, de még tartottam magam; pénteken jó lett volna csak mutatóba bemennni dolgozni, de határidős feladat volt, azt megcsináltam, utána már csak testben voltam jelen az irodában. És arra gondoltam, elmegyek jógázni este, utána pedig, mivel végre péntek van, csak nyugodtabban fogok aludni. Egy fenét!! Hazaértem és kibuktam, órákig bőgtem. Barátnőm írt emailt, hogy akkor vasárnap ugye találkozunk? Erre megírtam neki, hogy nem tudom, és hogy ezt nem bírom tovább, meg fogok őrülni: az álmatlanságtól, a gyógszerektől. Ja, csütörtök este 12 szem gyógyszer után aludtam el, ezt négy részletben vettem be. Pénteken végül a bőgéstől kimerülve elaludtam, arra már nem is emlékszem milyen gyógyszerekből és mennyit vettem be.
Aztán szombaton barátnőmmel beszéltem telefonon, bőgve elmondtam neki mindent, ami az álmatlanság miatt, a munka miatt, az élet miatt felzaklatott. Nagyon hálás vagyok neki, hogy meghallgatott! Nem bírnám barátok nélkül. Így is rohadt nehéz az életet viselni, csinálni, pedig engem még a munkahelyen is „lelkigondoznak” a kollégák.
Magamra is nagyon haragudtam: hogy nem mentem vissza az orvoshoz, kérni a jelenlegi gyógyszerek mellé még valami mást. Akár nappalra antidepresszánst, vagy éjjelre még valamit, Stilnoxot, Valdoxant, Tritticot, bármit. Amúgy is kelenne menni, mert már csak három-négy szem van a Miagenből, épp kibekkelem vele a hosszú hétvégét, és szerda reggel a dokinál kezdek Teljesen zizi vagyok, hogy elengedtem ezt a gyógyszer témát.
Aztán barátnőm annyira lelket önött belém tegnap, hogy végül még egy lájtos házibuliba is elmentem (amolyan nyugger tempóban nyomtuk, hajnal egyre már itthon is voltam). Kellemes este volt. Elképesztő érzelmi hullámokon megyek át akár egyetlen nap alatt. Az őrülettől való rettegéstől, a kialvatlanság miatt reszketésől a bulira való készülés felhangoltságáig nem teljes 24 óra alatt.
Nem bírom ezt sem magamban tartani. Az egyik tesómmal elég közeli viszonyban vagyok, nagyon hasonló a személyiségünk. Annyi hogy ő nem depressziós, ő az én normális verzióm és fiú. Nagyon racionális agya van. Azt tudja, hogy nagyon mélyre le tudok menni, de nem tudja és nem érti, mik az okok, és ilyenkor mi van velem. Ennek ellenére empatikus velem és próbál ész érvekkel kihúzni a sötétéségem mélyéről. Múlt hétvégén náluk voltam. És már odafelé elhatároztam, hogy most elmondom egyrészét a problémáimnak. Szerettem volna, ha igazán megértenek, jól esett volna. De nem. Amikor elkezdtem beszélni az alvási problémákról sógornőmnek, egyáltalán nem értette. Még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy elképzelje, mit jelent fizikailag-biológiailag hónapokon át napi 3-4 órát aludni, vagy 4-5 napig egyáltalán nem aludni semmit és ennek bűvöletében élni. Annyira csalódott lettem. Teljesen felesleges belekezdeni. Felesleges bármiről beszélni. Az ő átlagos-normális életükbe semmilyen elhajlás nem fér bele. Ők rengeteget dolgoznak, tesznek azért, hogy az életük, a gyerekeik élete minta szerű legyen; elég szigorúak is. Az én lököttségemnek és lelki gondjaimnak, le- majd felhangoltságaimnak nincs hely. Elég szar.
Arról még egy mondat, hogy a nem alvás megbetegít más értelemben is. Tavaly ősz óta van rajtam 10-13 kg plusz. Nyilván ennek van esztétikai része (bár ennyi súlyfelesleggel még bőven csinos vagyok), de egészségügyileg ez teljesen vesztő: a kialavatlanságot a testem ételell ellensúylozza, falási rohamok törnek rám, a Miagen is hasonlót vált ki – van, hogy nem is emlkészem, hogy éjjel kijártam enni, reggel csak valahogy homályosan fel-felrémlik. És ezeknek beláthatatlan következményei lehetnek. De persze az orvosok ezt is leszarják. „Izgalmas” lesz a szerda reggeli kontroll.
Szerző:
Szia Miriam!
Nekem is ilyen rossz volt a csütörtök és a péntekem. A pénteki napom után 2 napig voltam leszedálva. Még meg is inogtam magamban hogy talán újra kéne az a HS. Mondjuk egy kis Lamó. Ha egy ilyen váratlan (nagyon rossz) dolog ennyire padlóra küldött és kibillentett.
Szerintem a napon belüli hangulatingadozásokat maga az alvás hiánya okozza. És a súlygyarapodást is. Még annó nem alvós koromból nekem is megugrott a súlyom.
Kb 3 hete én is rosszul alszom. Óránként felébredek, azaz el sem jutok az alvás állapotába. Kvázi kb. 2 hétig voltam így ébren nagyjából. Hál’ Istennek stabilizálódott nálam, de a nem alvástól pikk pakk felszedtem 4-5 kg-t. Csak úgy. Pedig nem ettem többet mint bármikor és mozogtam is. Mondjuk ilyenkor nasolgatok, ha nem alszom, de szerintem nem olyan túl sokat.
Mikor nem alszunk totál fel tud borulni a bioritmusunk. És az emésztés sem úgy működik ilyenkor mint kellene.
Remélem szépen lassan de elkezd javulni az állapotod! Vagy tudod mit, inkább gyorsan!!! 🙂
Red
Kedves Red, jó, hogy írtál!! 🙂
Igazad lehet, hogy a nem alvás rossz hatással van az emésztésre is. Remélem, valahogy tényleg most már hamarosan, megoldódik mindkettőnk probléma-csomagja!
A két legjobb tanácsot tudom adni neked (az egyik a jógás oktatól): ne etesd a trollokat és csak lélegezz! 🙂