Minden pénteken kapunk a főnöktől a saját otthoni postaládánkba olvasnivalót.
Egy „heti level”-et. Tele dícsérettel, milyen szuper volt megint ez a hét, milyen ügyesek voltunk, meg a gyerekek is mennyit fejlődtek, nekünk köszönhetően, és miylen aranyosak és jólneveltek, sé milyen összetartóak – ami ráadásul igaz is.
aztán persze praktikus infokat is, hogy pl. következő héttől kezdve milyen új rutinokat próbálunk bevezetni. hogy még szebb, még nyugodtabb, még fantasztikusabb hely legyen ez az ovi, és a gyerekek is és mi is minél jobban érezzük magunkat.
És mindenki, mindenki elolvassa ezeket a „híreket” otthon, a saját szabadidejében – „túlórában” – mert érdekel minket, mit mond a főnök.
elképesztő. én teljesen kóválygok. ilyen mh.em még az életben nem volt, az biztos.
és a gyerekeket elsősorban szeretik, olyannak, amilyenek, és csak másodsorban nevelik, hogy hogy kéne csinálni dolgokat…
Szerző:
