Ma megértettem valamit…
hogy felnőtt egy nemzedék, egy demokratikusan gondolkodó csapat, akik ismerik egymást száz éve, megbíznak egymásban és a szívük és az eszük is a helyén van.
És ezek az emberek, ha akarják, ki tudják fordítani a földet a sarkából.
Én még ennyi jó anyagot egy oldalon összegyűjtve nem láttam, mint itt.
Jó a hangulat, mindenki lehet önmaga, egyszerűen édesek, imádnivalók.
valahogy hirtelen azt láttam meg, hogy egy társadalom nem más, mint egyének összessége, és eredője, és hogy ugyanúgy, mitn egy egyén, egy társadalom is képes fejlődni és emlékezni és van neki lelkiismerete, és gondolatai, és gyakorlati érzéke, meg szépérzéke, meg logikája, meg pszichológiai érzéke, meg traumái – de LELKI EREJE IS, AMIVEL FELÜL TUD EMELKEDNI A TRAUMÁIN!!!!!!!
Még nem tudom, mi lesz az énrámszabott feladat, de valamit én is szeretnék csinálni!
🙂 szépen kivárom, nem kell kapkodni. a dolgok néha lassan érlelődnek
és én úgy érzem, hogy ebben az össznépi játékban igen szépen rúgtam most labdába, még akkor is, ha semmi túlságosan eredetit nem hoztam létre.
van, aki még annyit sem tett, mint én.
és én akarok fejlődni! 🙂
határ a csillagos ég!!
Szerző:
Reggel még zokogtam, mert magányosnak és kitaszítottnak éreztem magam választott hazámban a magyarok között.
Délután létrehoztam egy fórumot a szimpatizánsaim számára, és már 5en vagyunk!
azóta mintha szárnyakat kaptam volna!
Igen az elet is egy muveszet , erteni kell hozza . Jol csinalod !
Szia, Igyekszem nagyon!
köszike!
Ma Vámos Anna is lájkolta egy oldalamat! jipi! szóval, össznépi összjáték…
szóval csak azt akarom itten eldadogni, hogy néhány „szlogen” kezd hirtelen megelevenedni és konkrét jelentést kapni.
eddig a „felnőtt egy nemzedék” az egy jól hangzó izé volt csak.
most látom a neveket – ismerek közülük sokat – és jé, én is köztük vagyok! én ennek a nemzedéknek a tagja vagyok!
olyanok vagyunk, mint egy család. Ismerjük egymást. Tudjuk, hogy kitől mit várhatunk.
nagyon izgi.
most egy közösség összekovácsolásán fáradozom itt, ahol élek.
nem lesz könnyű mutatvány – de ahogy magamat is felépítettem, egy szűkölő kis öngyilkosjelölt nyusziból egy tetterős nyanyává, úgy ezt a kis közösséget is szerintem meg tudom csinálni. Mi fogjuk diktálni az iramot, nem pedig az a „többség”, akik kevéssé ismeik egymást, kevéssé kötődnek egymáshoz, és fogalmuk sincs kb. arról, hogy mit is kellene GONDOLNI a világ menetéről manapság…
igyekszem nagoyn. a barátaim tudják, hogy a n ekem is a helyén van a szívem és az eszem!!! – akkor pedig már igen nagoyn tud ám dobni az ember lánya!!
Gratula a pozitív hangulatodhoz!! Így legyen ! Ámen.
„Mi fogjuk diktálni az iramot, nem pedig az a „többség”, akik kevéssé ismeik egymást, kevéssé kötődnek egymáshoz, és fogalmuk sincs kb. arról, hogy mit is kellene GONDOLNI a világ menetéről manapság…”
Én nem szeretném, ha nekem bárki meg akarná mondani, hogy mit is kéne gondolnom a világ menetéről manapság. Semmi kifogásom az ellen, ha sokan együtt hurráznak, csak engem hagyjanak békén minden szempontból. Konkrétan, akkor vagyok a legnyugodtabb, ha messze elkerülnek engem, és hagynak engem akár az ellenkező irányba futni és olyan iramban ahogy énnekem tetszik.
Ha van valami ami rémületbe ejt, az a sok csillogó szemű, egy irányba menetelő ember, aki egészen biztosan tudja merre kell menni, és mit kell gondolni.
Meg én senkit nem akarok kiábrándítani, de a társadalom traumáján nem lehet felülemelkedni, mert ez egy folyamatos és állandó taruma. Mondhatni egy mindig jelen lévő bántalmazás, és aki ezen felül akar emelkedni, az éppen a nemzedéke jelenleg bántalmazott tagjait hagyja cserben, illetve minősíti azokká, akikel nem kell foglalkozni, mert márképp nem lesz csillogó a szem. Én utálom ha muszáj viádmnak és lelkesenek lenni, és utálom azokat, akik erre engem rá akarnak beszélhi, mert én ezt erőszakosságnak élem meg, vagyis traumának.
Nem, nem így értettem. Hogy cserben kellene hagyni azokat, akik nem tudtak felül emelkedni a traumán. éppen ellenkezőleg.
de nem megy ez nekem. és nagoyn neki is tudok keseredni…
elfáradtam most.
nem áll jól nekem a politika.
egészen egyszerűen csak nem szeretem, ha rasszista megjegyzések röpködnek. és nme szól érte senki.
és a „mi fogjuk diktálni az iramot, nme pedig a többség” – így leírva nagyon hülyén hangzik természetesen. naivan, relfektálatlanul és bután.
igazából, valójában, arra gondoltam, hogy a hozzászólásokból és hallgatásokból kiderült, ohgy a nagy többség hogy gondolkodik…
és én most nagoyn fáradt vagyok kifejteni ezt a gondolatmenetemet.
nem csillog a szemem. sőt.