Véletlenek sorozata:
május 21:
délelőtt e-mailben kértem talákozót a régi iskola rektorától.
este: koncert, ahol találkoztam egy kedves tanárnővel, akitől életemben először hallottam a katolikus iskoláról. már a hírébe is beleszeretek – a férjem nagoyn ellenzi a váltást
május 22: a gyerekemmel már délután odamentünk a katolikus iskolába szimatolni, környezettanulmányt tartani. spontán fejbúbján puszilta kétszer is a napközis tanárt. a focipályába is beleszeretett azonnal.
férjem ki van akadva, hogy édesgetem a gyereket a háta mögött… azt mondja, hoyg rózsaszín felhők lebegnek a szemeim előtt, és egy illúzióba vagyok szerelmes. Én meg mondom neki: ebben az iskolában egyszerűen több a szeretet és törődés. láttam. a saját szememmel. arról nem beszélve, hoyg nemzetközi iskola, és minden gyerek kap megfelelő nyelvoktatást!!! országos szinten a legjobbak olvasásértésben!!!
május 28:
délelőtt: végre fogad a régi iskola rektora – kédrésemre szenvtelen pofával közölte, hogy nem tudja, hogy hány olyan gyerek jár az iskolába, akinek a szülei nem beszélnek norvégul otthon. (!!!)
telefonon puhatolózom a katolikus iskolában, hoy egy személyes talákozóra esetleg bejöhetnénk-e, tudnának-e fogadni. Nem, sajnos erre nincs kapacitásuk, scak azokkal ülnek le, akik jelentkezési lapot küldenek.
este: a férjem aláírta a jelentkezést a katolikus iskolába – bár rögtön meg is bánta.
de mondom neki: annyira ne bánja, mert ez még nem jelent iskolaváltást, csak azt, hogy esetleg behívnak interjúra, ha van hely. de telefonon úgy tudom, hogy nincs is hely.
Ötletdömpingezek, hogy mit csináljuk, ha nem tudunk iskolát váltani. hogy majd szervezünk valamit a szülőkkel, akik hasonló cipőben járnak. (a plusz norvég nyelvoktatásért lobbizunk – őszintén szólva nem nagyon lelkesedtek – eléggé magamra maradtam…) – vagy majd magántanárt fizetünk. férjemnek tetszik az ötlet. fontosnak tartja, hoyg a környéki iskolába járjon a gyerekünk a többiekkel együtt. én meg mondogatom, hogy olyan sok haszna nincsen, mert hétvégén egyik sem ér rá soha.
május 30. péntek – a férjemet is elhívom, hoyg jöjjön, nézze meg a katolikus iskolát, és mérjük le órával, hogy milyen messze van a lakóhelyünktől. kemény +10 perc a régi iskolához képest biciklivel. hm. ez azért anynira nem annyira vészes…
az internetes oldalukon minden nap találok valamit ,amitől még jobban szeretem az iskolát. énekelnek, mondókáznak, kirándulnak, és nagyon szuper dolgokat tanulnak. álmodozom…
június 10: váratlanul, mint derült égből a villámcsapás: értesítést kaptunk a katolikus iskolától, hoyg megüresedett egy hely, és jöhetünk felvételi beszélgetésre. még egyszer ráugrok az internetre, férjemet is fűtöm: nézze meg, mennyire jó az iskola!!!!!!!!,
és ismételgetem: olvasáértésben ők a legjobbak az egész országban. az olvasásértés, a szókincs stratégiai ügy, ebből nem engedek!!!!!
június 11: még egy utolsó erőfeszítés a régi iskolában a dolgok tisztázására. kegyetlenül lealáztak. Már éjszaka bőgve meggyőztem a férjemet, hogy ne ellenkezzen nagyon az iskolaváltás kérdésében, mert én mrá gyűlölöm a régi iskolát, így egyszerűen nem lehet bánni velem.
június 12.: felvételi találkozó az új katolikus iskolában, mosolygós, kedves, tündéri tanárnővel. A gyerekem ragyog, az interjún elmondom, hogy a férjem nem egészen ért egyet velem iskolaváltás tekitnetében – kérünk gondolkodási időt. kapunk egy teljes éjszakát. a férjem mosolyogva távozik az interjúról, és az ajtón kívül rámnéz mosolyogva: legyen. neki is tetszik az iskola. a belső gyönyörű templomával együtt. 🙂
hurrá, még aznap írásban is IGEN-t mondunk az ajánlatra, eldől: iskolát váltunk
másnap levelet kapok a régi iskolától, hogy még egy talákozót szeretnének velünk – a férjemet is meghívják – visszaírok, hoyg bocsánat, de nem szeretnénk már még egy találkozót. (kb. nyalják ki!! és írják meg, hogy miről volt szó a megbesélésen, ha van bátorságuk. hogy mennyire parasztok voltak velem. hát van ilyen?? hoyg egy szakmai beszélgetésről a szülő zokogva távozik??? pedig csak anynit kért, hogy a nem norvég anyanyelvű gyerekét korrepetálják norvégul, ahelyett, hogy elemi matematikai feladatokat oldanak meg vele iskolaidőben, amire én is képes vagyok otthon??? – és dokumentumokat és doktori kutatásokat és tanterveket is lobogtattam, hoyg jogos a kérésem!!!!!!!!!!!!!!! – szartak rá…)
Tudom, hoyg nem én vagyok a hülye. minden kutatás azt mondogatja, hoyg az iskoláknak kellene, hogy legyen egy stratégiai tervük a bevándorló gyerekek norvég nyelvű felzárkóztatására. szarnak rá.
hát akkor szépen megyünk odlébb. oda, ahol kielégítik a normális igényeinket.
az új iskola két kérdésben elintézte ezt a dolgot: anya, apa anyanyelve. milyen nyelvet beszél a gyerek – és a család otthon. ennyire bonyolult kideríteni, hogy melyik gyereknek van szüksége extra nyelvtanulásra, igaz???
na. hát nagyon nagy menet volt, iszonyatosan pörögtem…
de ahogy visszanézek – nagoyn furcsa a mintázat…
a „véletlenek”…. 🙂
na, hát ettől még nem fogok hinni egy varázslatos nagy és mindenható Istenben – de azért akkor is 🙂 – inkább úgy mondanám, hoyg érzékeny vagyok a lehetőségekre, és nagy mázlista is vagyok.
(állítólag 10 jelentkező közül sorsoltak minket ki… – na mondjuk ezt nagyon nagyon nagyon nehéz elhinni……)
de mondjuk volt már olyan, hoyg 80 tételből azt és pontosan azt húztam, amelyiket akartam…. vizsgán….
hát, akkor legyen ez is egy ilyen… .:) 🙂
Szerző:
