Ma egész nap ki akart szakadni a szívem a túl sok érzelemtől pedig alapból semmi baja.Vissza mentem oda,ahonnan azt hittem eljöttem.Hogy tudja két ember így vonzani egymást?Nem tudok elszakadni tőle,sehogy sem.Erre ma ki írtam,ahogy szoktam.
Monarcha:(vajon miért rímel rá a marha?)
Leütném lapáttal és el ásnám a kertben de még milyen könnyen,
a rózsa bokor mellé,
Hátha majd megnyugszik a földben,
vagy a pumpálása azt is fel vetné?
Úgy,mint a mellkasom.Majd szét szakítja,
a rapid szívverés…
De még nem öl meg,abban bízva:
ez a parancsai teljesítésére elég.
Te monarcha vagy,azt hiszed,
bennem van minden hited.
De a fájdalmat nem enyhíted,
csak az agyam ellenszenvét erősíted.
Legyek bolond katona,ha fel üti a fejét az akmé?
Hiszen,erre is táncol a vak nép…
Ha csak egy esélyt kapnék:
azt kívánnám,ne üssön belém ez az ék.
S mások se higgyék,
a törött képre,hogy ép.
Olyan szép?
Ha a helyzet rosszasága aktivizálódik,
úgy az ütem is radikalizálódik,
Aztán bezáródik,
akkor is ha bárhol nyit.
Szóval,el neveztem a szívem monarchának. 😀
Szerző:
