holnap doki.
nagyon félek.
félek, hogy variálni fog a gyogyikon, és újra visszajön az a szörnyű állapot.
ugyanakkor itt van az epi, ami miatt lehet, hogy variálni kellene.
soha többet nem akarok éjszaka átmászni a kerítésen, és mezítláb rohanni a nagyvilágba, azt se tudom, merre, és miért.
soha többet nem akarok pengézni.
a férjem is megjegyezte, hogy milyen normális vagyok mostanában, és igaza van.
a 13 év alatt még soha nem voltam ennyire normális.
hosszú út vezetett idáig, de nagyon rövid az út visszafelé.
egy párszor megtapasztaltam a 13 év alatt.
és ha megint belekerülök, akkor egyhamar nem tudok kimászni belőle.
még mindig nem fehéredtek ki a nyári vagdosás helyei.
tönkremegy minden újra.
minden, amit eddig felépítettem, egy pár nap alatt semmivé foszlik.
és ez egy olyan dolog, mint a kábszer.
ha egyszer megteszem, akkor nem bírok leállni vele, tudom jól.
na szóval, félek rendesen.
úgy érzem, ki vagyok szolgáltatva.
a doki variál a gyogyikkal, én meg szenvedek.
Szerző:
Szívás.
Drukkolok.
A külvilág esetleg annyit lát, furák vagyunk, de azt nem tudják, mennyi munkánkba kerül, hogy csak ennyire legyünk furák.