Ma rossz napom van. de tudom, hogy ilyen napok visznek közelebb a gyógyuláshoz…
Szabadság után visszajött a nagyfőnököm, aki egy meleg csávó. Megint elvörösödtem, ahogy találkoztunk.
És ezek után eltört a mécses. Ezt már nem bírom idegekkel… Ültem a gyerekekkel, gyurmáztunk, és csak folytak a könnyeim.
És rájöttem, hogy nem kell nekem elnyomnom magamban minden érzést, ha most ez ilyen ,akkor simán hazajövök és kész. Beteg vagyok. Bárki láthatja.
Bementem a nagyfőnökhöz, olyan kedves volt velem, olyan jó volt neki elmondani, hogy nem mondtam igazat az állásinterjún, mert nagyon rossz gyerekkorom volt, és hogy túlvagyok már egy hosszú terápián, de most van egy nehezebb időszakom megint és fáj a lelkem és haza akarok menni.
És hogy az is olyan zavaró, hogy örökké elvörösödök, és hogy szerintem ez azért van, mert nagyon nyitva vagyok most megint belül… a múltam felé…
nagoyn kedves volt. azt hiszem, sokat megértett abból, amit mondtam. És rögtön nem is vörösödtem, hogy nyíltan tudtam vele beszélni.
Ha Felnőtt-.Felnőttben vagyok, nem vörösödök. Csak ha úgy élem meg a fejemben, hogy most egy Gyermek-Szülői viszonyban vagyok.
Időpontot kell kérnem újra egy pszichológushoz is. Kicsit stabilizálódni.
Szerző:
