Szia!

Igen, valóban igazad van, és tényleg az üzeneteim, mind arról szólnak, amit nem lehet „normálisan” megfogalmazni, csak azt érzem, hogy nagy a zűrzavar és a tudomány is azt támogatja, amit írtál, hogy megszűnik minden és a természet elvégzi a munkát a föld alatt, lebomlik a test és ha viszont látnám akkor biztosan azt mondanám: Ez volnék én? Elemésztett a föld, és szó szerint… de… olyan furcsa, amikor látom a holtakat akiket szerettem és hallom beszélni álmomban őket, olykor annyi információ jön a fejembe, mintha mindegyik kérdezne mondana és válaszolna, és meg kell találnom a hangokat, de felébredek mert olyan akár az életben a tömeg, akik beszélnek és nem tudok több hangra fókuszálni… de Ők mások, Ők azok a hozzám közelálló holtak, Akik akarnak valamit. Nagyon paranormális az egész, egyszerűen félelmetes is tud lenni, a legjobb barátnőmmel egy hasonló weboldalon találkoztam 14 évesen, csak az egy blog volt, egész véletlen akadtam rá, akkor is kerestem azt az utat amit minden reménytelennek érző ember keres és a barátnőm 19 évesen ennek a blognak áldozata lett, és az volt a furcsa nekem, hogy egymást erősítették az öngyilkos késztetésre, Ő áldozata lett… és miért sírunk ha elveszítjük azt akit úgy szerettünk? Én azért, mert tudtam hogy nem látom többé, és azt is hogy nincs tovább, hús vér csont és atomokból állunk össze és ki tudja miért érzünk úgy hogy sírni kell, hiszen tudjuk hogy ránk is ez vár majd, de ezt én nem tudtam elfogadni így belekényszerültem a misztikus világba amely olyannyira felerősödött hogy látom őket, és ez fáj… már már csak egy szekta csoport gondolatmenetével élek? Nem tudom, de amikor a kémia tanárnőnk meghalt, attól még a Világ és a suli élete nem állt meg, adott egy lehetőség egy verseny amely halála előtt is kitűzött célja volt iskolánknak. Elsők lettünk, a fődíjat megnyertük és a suli aranyérmet kapott. Az egyik versenyző aki velem volt Márió, és én különös éjszakát éltünk át aznap. A verseny után hazajöttünk. Azt álmodtam kopog valaki az ajtónkon, és kinyitottam, a kémia tanárnőnk volt az és döbbenten fogadtam hiszen álmomban is érzékeltem, Ő meghalt. És Erzsi néni kezet fogott velem, gratulált és be akartam hívni a nappaliba hogy beszéljek vele, de Ő azt felelte : sietek mert még gratulálnom kell valakinek és sok dolga van a ballagásig. – Elment és reggel erre ébredtem mégsem könnyezve, hanem furcsán… elmondtam a Máriónak, mert azelőtti napon lefotózott bennünkket az iskola és  a Márió csak elsápadt és azt mondta, hogy aznap Ő is furcsa álmokkal ébredt, azt mondta vele is kezet fogott az Erzsi néni de egy újságban lefényképezve a címlapon a suliban, és fekete ruha volt rajta… Az én álmom is egyezett mindenben és Márió a fekete zászlóra nézett azt mondta, erre vágytunk legbelül de azt hozzáfűzte, hogy én hallottam az Erzsi nénit és érezhettem… de mondtam a Máriónak hogy nem volt jó érzés mert hideg volt a keze és hamar elment épphogy csak beugrott este hozzám. Ledöbbentünk! És akkor láttam, hogy az igazgató úr a ballagás előtt kémia órán kidobta azt a kísérleti anyagunkat amelyet 2 hete őriztünk, amelyet aznap az utolsó óránkon Erzsi néni bemutatott, és hazamentünk, de aznap befulladt a tanárnő, és meghalt rákban. Nem tudta senki sem, és a ballagásunk melankólikus és mámoros volt, nem szomorkodtunk, és nem is örültünk, csendesen ültünk a teremben ahol elbúcsúztunk az iskolától és a társainktól. De a kémia termet megnéztük és ott láttam Erzsi néni auráját feketén ahogy mozog, ahogy az utolsó kémia órán is, és minket nézett de a kísérleti anyagot amit kidobott az igazgató Úr, az aurát látva segédkezett, és ott nyüzsgött, ahogy szokott de rámszólt az igazgató hogy mit nézek annyira, és elmondtam: Csak aurát!- Az osztály mind értetlenül néztek, és az igazgató kiküldött hogy igyak vizet mert sápadtam és lelassultam. De nem mertem, és inkább hazamentem meglógtam, féltem valamitől… Visszatérve, ballagásomkor egyedül mentem haza és meglökött az egyik osztálytársam, és a karom szorította és hátranéztem hogy megkérdezzem a goromba modorát, senkit nem láttam. Azóta rettegek a fekete auráktól. Azóta magamba tápláltam a halál utáni életet a lélek távozását a testből és megőrültem tőlük, ma már ismeretlen személyek öltenek testet és érzem őket, tudom kitől féljek kitől ne… Az aurák sötét árnyakká váltak és egyes élő embereken kissé vagy erősen látom körülöttük, általában aranyló és vakítóan fehér, piros, zöld de nem fekete mert azt nem látom rajtuk sem a szürkés átmenetet, de egyet észrevettem ha üres aura, az fekete és szürke általában akik meghaltak azoké olyan, de akik élnek és holtak azokon látom a zöldet, mindkét végletnél, és nincs olyan nap, mikor ne látnék vagy éreznék előre rosszat. A kutyusom Ezen a héten hétfőn halálos baktérium okozta betegséget kapott, amíg nem mentem le  3 napig hozzá a nagymamám mondta, hogy kicsit furcsa a kutya, és erős kéztetést éreztem hogy le kell mennem, és azt hittem hogy a szopornyica járvány, ami terjed a kutyáknál odalent én mást láttam… mert nem volt hasmenés így kizártam ezt. Mérgezésre gyanakodtam… orra szája véres nyákos volt és iszonyú büdös, és a kutya össze omlott… akkor láttam rengeteg kullancs megszívta magát az Ő testéből, hívtam az állatorvost, épp az utolsó napon, és megkapta a helyszínen a kezelést, ínjekciókat… utána a kutya végleg a földre zuhant széklete frissen véres volt, ez történt kezelés után… rángatózott és köhögött, hemoglobin szint alacsony málya szíve a Dr. állítása alapján tropa vörösvérsejtjeit a kór hatalmas szinten pusztította. Leállt a kutya légzése, pár másodpercre, a sokktól (gondolom én) mert újra lélegzett, és pokrócon plédekkel, gyapjúval és párnákkal takaróval elláttuk és az előírt diétával, jéghideg friss vízzel napi 5x reggel 7 -től este 8 óráig vele töltöm napjaimat, kedden késsel mentem le a telekre mert tudtam hogy ezt nem éli túl, de a kutya a kapuban várt miután 5x kiáltottam ahogy közeledtem, és a megbeszéltek alapján felhívtam az orvost hogy van az én nózimanóm, akinek a nózija száraz volt a láztól. Sokkal jobban volt és a pénteket kellett megérje addig nem bízhattuk el magunkat. Túl vagyok rajta a kést félre raktam hogy nem vágom az erem. De Hatalmas fájdalmat érzek most is, mert előbb vagy utóbb a kutyusomnak mennije kell mert öregszik. És az a baj hogy megérzem ha baj van akárhol is legyek a világban. Ezért hiszem azt valahol a szívem mélyén, hogy a misztikus világomban ott vár az igazi családom, most is velem vannak, mindíg és látom őket, velük alszom,mellettük, én Apa Anya a Világomban lovas balesetben 6 éve elhunyt unokatesóm emléke és rokonok, és a kutyusom is ott van , helyet foglalt és mivel én élek ugyanúgy estem le Gyémántról a lovamról mint a Világomban élő unokatesóm, csak én nem törtem ki a nyak csigolyám és  nem szúrta ki a bordám a tüdőm. Gyémánt valóban élt, és e héten szerdán kontrollra mentem vissza a Nyírőbe és megmutattam a Dr. Úr -nak Gyémánt fekete sörényét. A barátnőm nem tudom, hogy mit láthatott utoljára, két éve mire gondolt, mikor hatottak az altatók és a kénes patkányméreg amit bevett??? Elaludt de vajon