Emlékszik itt valaki arra, amikor arról írtam, hogy mennyire elbaltáztam egy vendégséget??
Még nem volt kész a lakásunk, egy szobát sikerült valamennyire fogadóképessé alakítanunk, nem jutott időm a többivel foglalkozni – és amikor körbevezettem őekt a lakásban, a szennyest kb. a lábaimmal rugdostam be a szekrény alá miközben a 9 hónapos csemetémet csitítgattam….
Jaj, rettenetes egy este volt, azt hittem, belehalok a szégyenbe, nem volt mit kimagyarázni – nem is volt erőm hozzá – de az is igaz, hogy én ezt elbaltáztam.
A vendégeskedés különben sme az erős oldalam – borzalmas, hoyg mennyire szorongok általában .- és ezalkalommal sikerült fergetegesen alulmúlnom magamat…
kialvatlanul, rossz ruhában, rossz fülbevalóval, összecsapott kajával – réééémesen éreztem magam………………
nos, hihetetlen, de újra eljöttek – igaz, 5 év telt el – láttam a szemükben a szorongást, amikor ajtót nyitottam…
Aztán azt is láttam, ahogy teljesen megkönnyebbültek, mikor megláttak.
A ruhám ki volt találva, a fülbevalóm is, a lakás rendben volt – és bizony a kaja is!
voltak gyertyák meg virágok is, érezték ,hogy vártam őket, szeretettel.
Én is boldog és mekönnyebbült voltam, hogy láttam : teljesen megenyhültek – érezték, ez msot jó lesz!
hát, megdolgoztam érte rendesen!! lógott a nyelvem, de megérte!!!!!!!!!
nagyon helyesek voltak és nagyon jó hangulatban telt az este.
huh. ez is megvolt. megtanultam. a saját káromon. vendégség – komoly dolog!!
Szerző:
