Lecke1: Hogyan lehet szétválasztani a paranoiát a valóságos, kívülről érkező bántástól? Várjunk, a bántást fölismerem…Akkor a mélyen lappangó, csöpögtetett fensőbbséget? Ha valaki vélt vagy valós kiválóbbságát igyekszik kifejezésre juttatni…Akinek szilárd az önképe, valószínűleg könnyebben különbséget tud tenni az ártó és semleges inputok között, de mit csináljon az egyszeri hullámzó kedélyű félhülye? Feltételezze a jót? Végül is mi bajom eshet attól, ha valaki felül akar kerekedni rajtam, én meg simán észre sem veszem? Azt mondják, a szekálás és rosszindulat egyetlen hatékony ellenszere a közöny. Az a méla közömbösség, hogy jóvan mondjad, azért van két fülem, hogy ami az egyiken bemegy, a másikon akadálytalanul távozzon, az agyam meg majd összehúzza magát addig is, útját ne állja a friss levegőre vágyó fosfolyamnak.
Lecke2: Ha mégis fölfedezni vélem a másik viselkedésében a dölyföt, közöljem vele, hogy: ecsém/anyukám, te már megint púposkodsz, és ez engem rendkívüli módon irritál, vagy engedjem hadd menjen, csak megbotlik valamelyik járdán felejtett fagyott kutyaszarban. Érdemes egyáltalán egy ilyennek bármit is mondani? Bevillan az ominózus jelenet a Gőgös Gúnár Gedeon-ból, ahogy az elbizakodott szárnyas nagy lendülettel felrúgja a kutya tálját. Szép volt!
Lecke3: Tükör-effektus, avagy Vegas Baby2, majom a családban…
Eljött az idő, hogy melóban frissítettünk Windows10-re, lehet nem ártana nekem sem egy új op.rendszer. VB 2.0 telepítve, húzzuk át az agyacskámat, töltsük le a Tükör (debil) alkalmazást, és mostantól mindenkire úgy reagáljunk, ahogy ő teszi velünk: kedvességre kedvesség, fasságra fasság, gyökérségre gyökérség, megölelsz megöllek, oppárdon, megölellek…
Én leszek Chita, az emberszabású, aki mást sem csinál, mint önként és dalolva, bárgyú mosoly kíséretében utánozza a környezetét…boldogok a lelki szegények, Vegas-ba meg majd máskor utazunk!
Szerző:
Nem csak párkapcsolatok esetében érdemes elolvasni, és nem csak női olvasóknak hasznos:
https://www.libri.hu/konyv/patricia_evans.szavakkal-verve.html
Köszi, ez érdekes lehet!
Bár valójában a párkapcsolatom az egyetlen helyszín, ahol nem ér bántás, vagy legalábbis nem szándékos. Még melóban sem csesztetnek, az írást inkább az a jelenség ihlette, amikor valaki folyamatosan föléd akar kerülni, mintha szűnni nem akaró harcban állnátok. A tiszta, fair megküzdés nincs ellenemre, de a sunnyogó, egomat célzó kis tüskék megtalálják a rést a páncélomon…
az írást inkább az a jelenség ihlette, amikor valaki folyamatosan föléd akar kerülni […] a sunnyogó, egomat célzó kis tüskék megtalálják a rést a páncélomon…
Pontosan erre a jelenségre orvoslásul ajánlottam a könyvet. 🙂
Az bonyolító tényező, ha kedvelem az illetőt, sőt ő is engem?
Nehezebb lesz következetesnek lenned, ennyi.
Ettől függetlenül a könyv segít abban, hogy felismerd, paranoiás vagy-e, vagy tényleg megy a piszkálódás, és ha az utóbbi igaz, hogyan tudsz úrrá lenni a helyzeten.