Önkényesen leállok a gyógyszerrel. Már másodszorra. Próbáltam pszichiáter segítségét kérni hozzá, de nem volt nagyon együttműködő, ezért úgy döntöttem, magam állok le vele… Tegnap volt az első este, hogy nem vettem be, mikor kellett volna. Ma fáj a fejem, szédülök, szúr a mellkasom… de szinte tudom, hogy csak a tudatában annak, hogy nem vettem be. Előfordult már hogy elfelejtettem bevenni, és abban a 2 napban semmi mellékhatása volt. Csak hergelem magam előre, mert félek, hogy valami rossz lesz.. De bátor vagyok, és nem fogok több gyógyszert szedni. 🙂
Hajrá magamnak 
Szerző:
Blog kommentek: 691Blog bejegyzések: 15Regisztráció: 29-08-2015
Nem veszélytelen….
Leállni? Szerintem nem annyira az, 1x megtettem, nem ezzel a gyógyszerrel, nem lettem rosszabbul. 🙂 Ha mégis az lesz, akkor max 1-2 hétig kell kibírni, és utána jobb lesz. Én – személy szerint – nem a gyógyszerektől akarok meggyógyulni. Szerintem csak a javulás látszatát adja. Mintha fájdalomcsillapítót szednél arra hogy beléd döftek egy kést, és semmi mást nem tennél. Persze ez saját vélemény 🙂
Az lenne a legjobb ha visszaigazolódna,hogy ez egy jó döntés a részedről.Nekem is volt egy időszakom amikor leálltam a gyógyszerekkel,akkor azt éreztem nagyon élek,és csak ezen múlott.Később beláttam,hogy a gyógyszer hozzásegít a gyógyuláshoz.Nem ugyanarról a betegségről van szó,lehet a Te esetedben ez másképp lesz.:)
úgy igazán igazolást szerintem erről sosem fogok kapni. abbahagyom, vagy semmi sem változik, vagy rosszabb lesz. de végülis már az jobb, ha ugyanaz a helyzet, de gyógyszert nélkül. aztán magam kezdem építgetni a jövőmet… csak jobb lesz egyszer. 🙂
Ha találnál megfelelő szakembert a problémádhoz,sokat segítene. 🙂
Ne is mondd.. csak járom a pszichiátereket, és egyik se az igazi.
Szia! Elég veszélyes csak úgy hirtelen abbahagyni a gyógyszert! Mit szedtél? És mire adták?
Nem beszéllek rá a gyógyszerre, de azt sem gondolom, hogy vannak ezzel kapcsolatban általános igazságok. Van, akinek feltétlenül kell a gyógyszer, és ha azzal teljes életet él, az semmivel nem kevésbé értékes, mintha gyógyszer nélkül élne.
Eszter
Szia!
Valdoxant, és éjszakai pánikrohamokra elsősorban, amit a következő blogbejegyzéstben ki is fejtettem.
És tudom, nekem is megfordult a fejemben, hogy most szedjek gyógyszert, és tulajdonképpen megváltoztassam a tudatállapotom, és legyek „jól”, (mert őszintén egyiktől se voltam 100%-osan jól… ), vagy ne szedjek, és szenvedjek kicsit tovább, de akkor legaláb tudom hogy ez 100%-ig én vagyok és semmi sem változtatott meg. Nem tudom melyik jobb? A gyógyszerek elnyomják a rossz tüneteket… és a májnak se jók. Ha valaki szívbeteg és muszáj gyógyszert szednie, megértem… Mert muszáj, az élete múlik rajta. De valahogy nem tudom elfogadni, hogy emiatt szedjek gyógyszert… Sajnos vagy nem sajnos :/
Ja és az éjszakai pánikrohamok onnan jöttek, hogy az előző gyógyszertől, a cipralextől 3-4 napon keresztül éjjel pánikrohamom volt, és csak altatóval tudtam aludni. Azóta van ez… Ezért is vagyok nagyon ellenséges a gyógyszerekkel.
szia!
Nem tudom, mi a betegséged és milyen gyógyszereket szedsz, de szerintem felelőtlenség leállni a gyógyszerekkel, Én egyszer leálltam és olyan öngyilkossági késztetéseim voltak, hogy majdhogynem magamat kellett lekötözzem, hogy ne csináljak magammal valamit. És van illetve volt egy ismerősöm, aki depressziós volt és letette a gyógyszereit és öngyilkos lett.
Szerintem semmiképp ne tedd le a gyógyszereidet ha a pszichiátered nem javasolja. Attól, hogy leteszed még nem leszel gyógyult.
szia!
kevert szorongásos depressziós zavar, (+anorexia) (a szorongás a legnagyobb probléma)
egyszer már megtettem ugyanezt. csak az egy SSRI volt. szóval keményebb mint ez az agomelatin típusú gyógyszer… semmi probléma nem volt. csak akkor mikor újra elkezdtem szedni, és tönkretette az életem. ma már tudom kezelni a pánikrohamaim. vannak még, de régen konkrétan képes voltam az utca közepén sírni hogy itt halok meg. ma már ha szédülök, tudom hogy „hú ez csak egy pánikroham/szorongás”, és megyek tovább. meg kell vele tanulni élni, és egy idő után megszabadul az ember tőle (szerintem). ha változtatok az életemen, biztos vagyok benne, hogy egyszer jobb lesz. már csak egy pszichológus kéne, aki segít ebben. 🙂 tudom, hogy nem vagyok gyógyult, sőt! épp ezért szeretnék meggyógyulni, nem gyógyszerek által. úgy akarok meggyógyulni, hogy nem szedek gyógyszert és én magam egy kis segítséggel felül kerekedek rajta.
nagyon sajnálom, ami veled és az ismerősöddel történt. nagyon rossz élmény lehetett.
ezek gyerekenek való kis cukorkák, melyet a béna áterek írnak fel.
hagyd el és ne parázz annyit
már 4 napja nem szedem, semmi nagyobb gond. szerintem ezután sem lesz. 🙂 nekem kifejezetten a valdoxannal nincs bajom, mert az éjszakai pánikrohamokat megszüntette meg jól aludtam.. a cipralex ami alapjában többet ártott mint segített. és igen, abbahagytam önkényesen anno a cipralexet is, egyik napról a másikra, semmi nem történt. aztán meg újra elkezdtem szedni (mert naiv voltam és vártam tőle valamit) és akkor elszúrta az életem…
én sem vagyok híve annak egyébként, hogy valaki egy erős gyógyszert ilyen hirtelen elhagyjon. a valdoxant viszont tényleg sohasem gondoltam komoly szernek. hangulatom nem javult tőle, semmi nem változott, jobban aludtam, de már ezzel is segített. viszont úgy éreztem ideje megválni tőle…
én nem vagyok a gyógyszerek híve, nagyon nem. egyébként mondtam, a testi bajokra megértem a gyógyszereket, ennél viszont nem tudom elfogadni. ha egyszer lesz egy pszichiáter aki erős érvekkel alá tudja nekem támasztani, hogy ez nekem miért jó, és miért kell a gyógyszer, akkor talán beadom a derekam.. addig nem fogom. szerintem. 🙂
Mindjárt elolvasom.
Először azért hagytam abba, mert úgy gondoltam nem kell. Nem voltam sokkal jobban, max egy kicsivel tőle. Miután abbahagytam, nem is lettem rosszabbul. Adtam neki egy esélyt újra.
A valdoxant pedig azért hagytam abba, mert az itteni pszichiáteremre nincsenek szavak.. Én odamentem hozzá, hogy leakarok vele állni, erre felírt egy másikat.. Ezért úgy gondoltam, nem baj, akkor lesz ami lesz.. És most 1 hete ütött meg a tudat, hogy nem lesz gyógyszerem, de én hozzá meg nem vagyok hajlandó visszamenni. Úgyhogy elhatároztam: abbahagyom. ennyi igazából a történet…
első alkalommal kb félévig szedtem a cipralexet, utána kb 4 napig, mert a megőrülés szélén voltam… és ezután az akkori pszichiáterem se merte azt mégegyszer felírni. A mostani pedig képes volt ugyanazt a hatóanyaggal ellátott gyógyszert adni… Nem és nem és nem.
Wbf. én teljesen meg tudlak érteni.
Ha jól számolom, 9 áternél fordultam meg az utóbbi tízegynéhány évben. (nem én váltogattam, így alakult, jöttek-mentek, körzetek változása.) Nagyjából olyan volt, mint mikor valamilyen szerelőt hív a házhoz az ember. Körülnéz, ráncolja a homlokát,és megkérdezi nagy mérgesen, hogy „ki volt az a barom, aki ezt így beszerelte?” És részletezi, hogy minden baj okozója az előző szaki, aki nem ért ahhoz, amit csinált.
Pszichiáternél ugyanez megy, tágra nyílt szemmel nézi az előző zárójelentést, majd hitetlenkedve közli, hogy ez a bogyó nem is az én bajomra való, különben sem lehetne ezt szednem egyéb okok miatt, ez elavult, már nem szokás felírni, és így tovább. Na, de majd ő tud egy csodaszert, és eszébe sem jut megkérdezni, hogy mi van a vérnyomásommal, májammal, vesémmel, látásommal, dolgozok-e veszélyes helyen stb. 4 hét múlva pedig nem akarja elhinni, hogy én semmi,de semmi pozitív változást nem érzek, ezért aztán emeli az adagot. 🙂
Szóval én nem állítom, hogy a gyógyszerek haszontalanok, biztos, hogy van, akinek nagyon sokat segítenek,és reménytelen lenne a helyzet nélkülök. A gyógyszerfelírás RENDSZERÉVEL van bajom, mert az tapasztalatom szerint finoman szólva sem alapos, körültekintő. Oké, megértem, hogy az orvosok nagy része már külföldön van vagy maszekol, és a maradéknak nincs ideje elegendő a betegre, de azért ez akkor sem módszer.
szia Wannabefixed!
nincs semmi baj, ha magad akarod kitapasztalni a gyogyók hatását, és érdemes naplót is írni róluk.
csak a csökkentéssel vigyázz, nagyon aprózva tedd le, mert olyanokat hozhat elő, amiről nem is hitted volna.
és ha azt érzed, hogy jól vagy gyógyszer nélkül, az nagyon klassz és hajrá!
de ha éppen ez segít, hogy valamit szedsz, az sem akkora tragédia.
állítólag a depressziós epizódok nagyobb kárt okoznak az agyban hosszabb távon, mint amikor kezelve vannak éppen.
mindendre van tudományos vagy éppen ellen-magyarázat.
higgy magadnak és magadban, de ha segítségre van szükséged, úgy érzed, azért ne tagadd meg magadtól.
ez egy öreg motoros tanácsa.
és ha ide beírsz valamit, vagy mindenki nagyon okosakat mond, vagy le se szarnak, ez fordulhat elő.
de te elég intelligens vagy ahhoz, hogy egy pszichológust vagy egy pszichiátert is felkínálj tálcán a világnak.
remélem, nem haragszol az őszinteségemért.
üdv: z.
szia Wannabefixed!
nincs semmi baj, ha magad akarod kitapasztalni a gyogyók hatását, és érdemes naplót is írni róluk.
csak a csökkentéssel vigyázz, nagyon aprózva tedd le, mert olyanokat hozhat elő, amiről nem is hitted volna.
és ha azt érzed, hogy jól vagy gyógyszer nélkül, az nagyon klassz és hajrá!
de ha éppen ez segít, hogy valamit szedsz, az sem akkora tragédia.
állítólag a depressziós epizódok nagyobb kárt okoznak az agyban hosszabb távon, mint amikor kezelve vannak éppen.
mindendre van tudományos vagy éppen ellen-magyarázat.
higgy magadnak és magadban, de ha segítségre van szükséged, úgy érzed, azért ne tagadd meg magadtól.
ez egy öreg motoros tanácsa.
és ha ide beírsz valamit, vagy mindenki nagyon okosakat mond, vagy le se szarnak, ez fordulhat elő.
de te elég intelligens vagy ahhoz, hogy egy pszichológust vagy egy pszichiátert is felkínálj tálcán a világnak.
remélem, nem haragszol az őszinteségemért.
üdv: z.
Szia! Köszönöm szépen a hozzászólásod, nagyon sokat segítenek a hasonlók. Néha én is úgy érzem, kicsit túl csökönyös vagyok, és nem akarom elfogadni mások (inkább pszichiáterek) segítségét, de nem tehetek róla, a gyógyszer felírását valamiért nem érzem olyan igazi segítségnek. Az számomra inkább azt sugallja: „Oké, tudom, hogy nagyon rossz neked, de én nem tudok veled foglalkozni meg úgy alapjában véve senki, nem tudsz változni, ezért vedd be ezt, majd jobb lesz.” És köszönöm azt a bizonyos kedves mondatot, és a tanácsokat. 🙂
örülök, ha írtam valami értelmeset 🙂
ismerős a hozzáállásod, ebben hasonlítunk, és semmi baj vele (mármint a szemlélettel).
elég maximalista lehetsz te is, úgy érzem, ami szintén nem baj, csak lényeg, hogy evvel ne b..gasd azért szét magad 😉
gondoltál olyan terápiára, ami nem beszélgetős?
(olvastam a másik bejegyzésedet is).
szóval mozgás, dráma, művészet ilyesmi.
az ilyen értelmes, de sokat gondolkodós embereknek gyakran jobban beválhat, mint az állandó beszélgetés, a lelki csontrágás.
persze ez csak személyes vélemény, hisz nem ismerlek, csak az írásaidból.
ha mégis találnál egy jó átert, aki ad egy beválós, minimális adag bogyót és mellette egy pszichoterápiás menet is lenne, bizonyítottan az nagyon jól tud működni.
de persze gyogyó nélkül is, mondom, hogy csak _ha_ éppen úgy alakulna.