csonka csüdök
gyémántok tavasza
aranyak vad kara
varangyok fénykora
szaguk büdös
csipkelődők nimbusza
pistike krampusza
kígyók zápfoga
bűnök lajstroma
péniszed fullánkja
vetélő apácák kolostora
meg-nem-születettek koporsója
svábbogarak simogatása
zárszavak kongása
vágyaid okádása
rókák, mind csupa rühös
oltáron szeretkező pap zsoltára
az akasztott haláltusája
csuda szépség alkonya
színük vörös
Szerző:
Blog kommentek: 14835Blog bejegyzések: 69Regisztráció: 29-12-2012
Tök jó lett! Saját?
Kösz. De nem mostani… Volt itt egy „Saját verseink” c. topic, abba betettem, hááát, egy hasonló stílusút. Megkaptam, hogy ez undorító. Hát persze!
Hát, figy, bizonyos szempontból a Nagyon fáj is undorító. Közben meg gyönyörű is, és a szívem szakad bele. Minden attól függ, honnan nézed…
Nekem is nagyon tetszik ez a versed Kleó 🙂
Nekem is nagyon tetszik ez a versed Kleó 🙂
Köszönöm.
Hát, figy, bizonyos szempontból a Nagyon fáj is undorító. Közben meg gyönyörű is, és a szívem szakad bele. Minden attól függ, honnan nézed…
Hát, igen. Még az Óda is…
Vannak ilyen szeplelkek, ha ez nekik undorító, olvassanak Weöres Sándor – t. Viszlát.
🙂
De azért neki is inkább csak a gyerekverseit…
Weöres Sándor: ÉNHASADÁS
Utcasarkon
várok rám,
félórája
is van tán.
Ám értelmem
fölragyog
Nem jövök, mert
itt vagyok.
Vagy ezt se:
W. S.: Görbe tükör
2
|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.
3
Jobbra át
balra át
én masírozok legelöl
temetjük a nagymamát.
Annyira ereztem hogy utana kellene nezni a komplett eletmuvenek! 😀
Igen, ráéreztél…
http://www.birtalan.hu/balazs/olvasokonyv/weores_majomorszag.htm
Bánat
átjár a semmi és a vég
s mint keblemre tett jég
olvad a múlt és kihűl a vágy
szívemben oldódik a sajgás
elégett lelkem hamvában állok
köröttem üvegszilánkok
a tábortűz mára már emlék
átjár a semmi és a vég
Na, ez „frissebb”.
Na, még egy, aztán nem fárasztalak benneteket tovább.
Villanások
1.
Már lekopott a nyár.
Őszül az erdő
Nincs tovább.
Halált kaszál a vágy.
Szivárvány az ágy.
Kéjtelen a szád.
2.
Álmodom. Hallom a zuhanásom.
Ébredek. És szürkén füstöl a világ.
3.
Forróság. Lüktet a láz.
Ereimben lassan csörgedez a fájdalom.
4.
Tovaúszó köd vagyok.
Félek, szétoszlatnál.
5.
Időm zárt.
Az ember éhes.
Az Ember fáj.
6.
A lélek kéknyi tó
Anya a fény,
Üstökös a holt remény.
Ha arcod simítom –
Olyan a szerelem.
7.
Michelangelo kiütötte a Faun fogát.
Én kihúzom e vers minden sorát.