Tegnap elég fura napom volt.
Sokan szerettek, nagyon sokan, őszintén, szívből és igazán. A nap végére valahogy mégis arra jutottam, azt kellett éreznem, a szeretetet mindenki csak a maga módján, a maga rendszerében tudja értelmezni.
Nagyon nehéz így érteni a világot, nagyon nehéz érteni önmagamat.
Nemrégiben már legalább rájöttem, az egyik legégetőbb megoldandó problémám különválasztani mások félelmeit a sajátjaimtól.
Ejh, de sok évet, évtizedet elpazaroltam csukott szemmel, abban a tudatban, hogy mindent látok….
Látni és látszani.