Erős akarok maradni. Évekig olyan jó volt minden.
Minap pakolgattam régi orvosi leleteket. Kezembe került számtalan pszichiátriai zárójelentés, ambuláns lap,zárt osztályos kényszer gyógykezelések papírja. Összeszorult a szívem, legszívesebben elégetném az összeset, kitörölnék mindent az életemből, ami erre emlékeztet. Persze nem tudom. Ha a papírokat el is pusztítaná a tűz, a több ezer vágás a testemen, a varrot sebeim, a szétfalcolt karom miatti bőrátültetések nyomai örökké velem maradnak.
Kezdem elfogadni, hogy hiába az évekig tartó kiegyensúlyozott állapot, valami nagyon akarja bennem, hogy foglalkozzak vele. Mélységesen szomorú vagyok, nagyon sokszor gondolok rá, hogy megégetem magam, megvágom magam. Csak arra vágyom sokszor, hogy kék-zöldre üthessem magam. Nehéz megfogalmazni, pontosan mi bánt. Szeretek élni, az biztos. Még annyi minden áll előttem, szeretnék majd szülni, vannak anyagi céljaink, vágyaink, amiket megvalósítani akarunk a következő években. S tényleg van egy Párom, aki nagyon szeret, aki minden nap biztosít arról, hogy a mindene vagyok,hogy gyönyörű szép nő vagyok, csodás testtel s kedves, szeretetreméltó személyiséggel.
De itt van ez a sötét felhő. Amitől alig tudok mosolyogni, sokat sírok s fájdalmat érzek. De komolyan nem tudom megmondani, hogy pontosan mit érzek. Most is azt érzem, hogy csak csapongok, miközben írok. Egyik gondolat követi a másikat, de nem tudom megmondani, hogy igazán mi is játszódik le bennem.
Nagyon szomorú vagyok.. 🙁
Szerző:
