Külön karácsony :(

Beteg a gyerekem, csütörtökön lázasodott be, – 39,3-mal indította a napot – kapott lázcsillapítüt, és minden jót – estére jobban lett és négy órakor mégis felkerekedtünk a  gyerekszínházba, ahova már régesrég megvolt a jegyünk, és annyira régóta vártuk ezt a napot…

Szegényem nem volt még igazán jól, a buszon elaludt odafele úton. a színházat végigülte rendesen, nem panaszkodott.

Péntek egész jó volt, kis hőemelkedéssel max…. –  és már csomagoltuk is a bőröndöket, ohgy vasárnap utazunk.

Szombaton pedig magas láza lett – 39,6.

Na, erre kipakoltam a bőröndöket, és mondtam a férjemnek, ohgy ne haragudjon, nem utazom a kisfiunkkal, pihenésre van szüksége, elég nagy baj, hogy a színházba elcipeltük. 

Mondtam neki, ohgy soha többet engem előre megvásárolt jegyek nem fognak befolyásolni a döntésemben, ha arra van szüksége a gyereknek, ohgy otthon maradjon és pihenjen, akkor otthon fog maradni és pihenni fog. 

Ha most ugrik a közös családi karácsony, akkor ugrik, ne hari.

hát persze, hari azért . de rájött, ohgy tényleg nem erőltethet – ha nem akarok, akkor nem fogok utazni, és a gyereket is itthon tarthatom.

Nagyon morgott ,de végül ma, vasárnap elutazott egyedül.

Előtte még kértem, hogy hívjuk fel a jó barátnőjét, aki orvos, és akiket terveztünk meglátogatni, hogy ő mit mond.

hát kiakadtam rajta. Gabi közölte, ohgy nem ártalmas az utazás. igaz, hogy pihenésre volna szüksége a gyereknek, és az utazás hát az nem igazán pihenés, de nem ártalmas.

ez teljesen hülye???

annyira dühös vagyok rá, hogy nem is tudom elmondani.

és büszke és boldog vagyok, hogy nemet tudtam mondani mindenkinek és mindenre. 

Nem. A gyerek nem tudja megvédeni saját magát, az anyja kell, hogy megvédje. 

pihenésre van szüksége. Nincs háború, nem kell menekülni, nincs vészhelyzet, amiben össze kéne szedni minden erőnket és menni menni mindenáron, árkon bokron keresztül.

ő nem katona basszus!

Ő még csak egy 5éves kisgyerek!

Aki megérdemli, hogy ha beteg, békén hagyják!

És nem dől össze a világ, ha mi most karácsonykor nem leszünk együtt. Van ott elég gyerek és elég felnőtt nélkülünk is.

Arról nem is beszélve, ohgy miért is terjesszük a vírusokat?

én már megkaptam – elég szar ügy!!!

 

Annyira vigyázni kell az alapokra…  és hogy még időben tanulja meg …

hogy az ő igényei fontosak. hogy azokat ki lehet elégítnei. hogy a felnőttek majd várnak és szépen megértik és feldolgozzák, hogy egy gyerek az néha bizony beteg tud lenni…

 

Lelki szemeim előtt láttam, ahogy átvergődünk biztonsági ellenőrzéseken meg vonatozunk és akkor hullafáradtan betegen lázasan én ápolgatom egy idegen helyen…

hát ez nekem sem hiányzott, na. 

és ezt meg is mondtam a férjemnek. mondtam ,hogy önző. ezt készségesen elismerte.

és végül békével váltunk el. 

Nagony örülök, johgy itthon maradtunk.

 

(az itteni, norvég szabályok szerint egy teljes lázmentes nap után mehet csak egy gyerek óvodába. Magyarul,azok után, hogy szombaton 39,6 volt a láza, itt még óvodába sem mehetett volna ma!! – nemhogy repülgessen meg vonatozzon!!)

Ma mindkettőnkre ráfért a pihenés.

kb. 9kor kikászálódtunk az ágyból és aztán 11ig puzzle és olvasás volt a soron.

Aztán 11kor ő maga bejelentette, ohgy most szünet következik.  és bemászott az ágyamba. én meg mellé. 🙂 soha nem szokott ilyet csinálni. fáradt volt, betegecske. még akkor is, ha nem volt láza.

11től délután fél négyig az ágyban hallgattuk a micimackót. én nagyokat belealudtam. rámfért!!!!!!!!!!! – meg őrá is!!!!!!

 

Férjem hívott délután. Igazából egyetlen dolog érdekelte, ohgy volt-e láza a gyereknek.

Nem veszekedtem vele, és hazudtam – hogy kis láza volt. (este pedig tényleg volt – )

de persze rosszul esik, hogy nem jutott el a tudatáig, hogy láz nélkül is lehet beteg egy gyerek, és hogy nem muszáj átrángatni fél európán csak azért, hogy a rokonok meg a barátok egy pillantást vessenek rá és hogy ő büszkélkedhessen vele, hogy na, itt van a fiam.

Persze, fontos, hogy a nagyszüleivel taláklozzon – akik olykor vetnek rá egy pillantást…

mindegy, nem is mérgelődöm. nem is foglalkozom vele, ohgy nem értik meg.

már rég tudom, hogy nem egy hajóban evezünk gyereknevelési ügyekben.