Most ez egy rövid bejegyzés lesz: a 2 hónapos rémálomnak a szülőkkel a legkésőbb jövő hónapi külön költözés vet véget. sajnos, hogy annyira eldurvult a helyzet, hogy ezt már csak pszichiáteri közvetítéssel lehetett megbeszélni, némi veszekedés segítségével. Nagyjából mindenki lenyugodott a fenébe, szerintem ez már senkinek sem volt jó. A helyzet kulcsa a zsebemben van, illetve lesz nemsokára. Kemény menet ez a családtrápia: minden mocskot rázúdítani egymásra. Persze most is anyám kezdte. Apám folytatta. Ekkor jöttem én: becsmérlésben és mocskolódásban, azt hiszem, verhetetlen vagyok. Ez az egy, ami anyámról ragadt rám, csak továbbfejlesztettem. Azt hiszem, köszönettel tartozom a pszichiáternek, nélküle nem ment volna, csak az egymás idegeinek a felőrlése.
Szerző:
Ez szuper jó hír, Robi.